Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Ademon képe
Hasonló volt velem is. Nálam úgy volt, hogy habár tudtam, hogy
2011. március 01. kedd, 20:16 | Ademon   Előzmény

Hasonló volt velem is.

Nálam úgy volt, hogy habár tudtam, hogy belül hatalmas lehetőségekkel rendelkezem, és szuper ember lehetnék, kívülre olyan gátlások akadályoztak, mintha egy betonfallal lennék körülvéve. A félelmeim és gátlásaim teljesen lefogtak, nem tudtam hitelesen átadni azt ami bennem volt.

A bulis példád is nagyon ismerős.
Az ember ilyenkor szégyellős, visszafogott, nem tudja elengedni magát, mintha szégyellné, hogy mindenki előtt jól kell magát éreznie; legalábbis nekem ez volt akkor.

A megoldás nálam több szálon futott:

- Egyrészt elegem volt a teszetoszaságból és úgy döntöttem fejlődni fogok. Magabiztosabb akartam lenni, életerősebb, így lekezdtem kifelé tekintgetni a falaim mögül, elemeztem magam, a problémáimat, érzéseimet.

- Kívülről is próbáltam figyelni, hogy mit miért érzek, megtalálni a gyökereit és megérteni őket. Válaszokat kerestem.

- Minél objektívebb lenni, hogy képes legyek tiszta fejjel nézni a dolgokat, befolyás mentesen. Tapasztalatokat szereztem, csak azért hogy tudjam milyenek. Olyan voltam mint egy tudós, aki magán kísérletezget a tapasztalás által, persze csak szép lépcsőzetesen. Ezzel képes voltam szépen, lassan tágítani a világomat, és egyre jobban összerakni magamat.

- Idővel elmélkedni a világ nagy kérdésein (pl.: a nők, Isten, az élet értelme... stb) volt az egyik legjobb hobbim (még most is :) )

- Lélektanilag nehéz helyzetekben mindig volt a fantáziámban egy hely (pl. egy sziget, ahol csak én voltam), ahová ki tudtam menekülni, ha nagyon kellett. Ez a lehetőség mindig jó érzésekkel töltött el, és szellemi és lelki biztonságot adott.

Így aztán egyre jobban értettem, hogy mi történik körülöttem, bennem és ezt felhasználva már sokkal jobban és tudatosabban voltam képes "működni". Nekem ez bevált.