Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Vyca! Nem nagyon terveztem, hogy írogatok már ide az
2011. február 28. hétfő, 12:11 | KatiPotter

Kedves Vyca! Nem nagyon terveztem, hogy írogatok már ide az oldalra, de most mégis kivételt teszek, mert sejtem, milyen ez az érzés. Egyedül megküzdeni dolgokkal. Tapasztalatok alapján ezek jutnak eszembe:
Az már több mint félsiker, ha az emberben ennyire tudatosul, mi a gondja. Ameddig nem tudatosul, csak hat rá, addig sokkal rosszabb. Szerintem nagyon is jól fogalmazod meg a dolgokat, jól elemzed, és ennek feltárása már hozzásegít a megoldásokhoz. Tökéletes soha nem lesz, de jobb lehet, amiért érdemes élni.
Ami ilyenkor előre visz: ne foglalkozz a gátlásokkal. Nem baj, ha nem tudsz úgy beszélni az érzéseidről, sokan vannak így. Azzal sem, ha sokszor érzel dühöt. Az csak egy állapot, de nem azonos veled, aki vagy.
Ami segít, tűzz ki valamilyen szép célt. Akin vagy amin nem tudsz változtatni, azon nem lehet, és fájni is fog még valószínű. Mert a szeretethiány az, amit az ember nem tud elfogadni, ami a legrosszabb, ami csak lehet. Ezt tudom, ismerem. Semmi sem rosszabb, mint az. De van remény. A célközpontúság, és ha keresed a kedves emberek társaságát, barátokat keresel, ami úgy megy, hogy magad is barát vagy. Segítesz pl dolgokban, amikben tudsz. Nem kell sokat beszélni, vannak dolgok, amihez nem kell sok beszéd, ez ne akadályozzon. Ismerek nagyon csendes embereket, de ez nem feltétlen akadálya, hogy próbáljanak szép dolgokat keresni. Nem lehet mindenkinek akkora a szája. :) Sokszor van olyan helyzet, hogy a gyengébb ugat, az erősebb meg inkább csendben elfogadja, ha úgysem tud ezen segíteni. De közben nem biztos, hogy a csendes a kevésbé bölcs. Sokszor van ez így. Szóval ez ne aggasszon feltétlen. Kérd és keresd az olyan emberek társaságát, akikkel jól érzed magad, vegyél részt programokon, amin lehet, azokon érik érdekes élmények az embert. És nekem ami kulcsfontosságú, a cél. Nekem most egy csomó akadályt állít az élet, hogy elérjem a célom. Az is bennem van, hogy esetleg nem sikerül. Hogy nem biztos, hogy jóra fordulnak a dolgok. De a végsőkig kitartok, megpróbálom. Ezért megéri. Ha valami nem sikerül is, de megpróbáltam, és az út közben is érnek olyan dolgok, amikért megérte. Csak figyelni kell rá.
Összesítve: helyesen diagnosztizáltad a szeretethiányt, jöhet a megoldás. Fogsz segítséget kapni, biztosan, az élettől, kérd. És jönni fognak az olyan helyzetek, amik segíthetnek. Lehet, hogy nem a családtól, mert akin nem lehet változtatni, azon nem lehet. De neked van esélyed, a bölcsesség, szembenézés a siker kezdete, sőt több mint félsiker már.

Amúgy ez nem attól függ szerintem, mennyire nyilvánítasz véleményt. Max nem vagy annyira a középpontban, de a szeretve lenni nem azonos ezzel: körülrajongva lenni. Én gyakran nyilvánítok véleményt, amivel az emberek egy részéből éppen hogy ellenszenvet váltok ki, akiknek nem azonos a véleménye. Másokból meg elismerést, de ez nem azonos a valódi mély szeretettel. Az más. :) Annak nincs ilyen feltétele. Azt meg fogod találni, csak kérd és figyeld meg. Benned pedig úgy tör majd fel a szeretet, hogy észre sem veszed talán, de nem is kell megnevezni. :) És ezzel párhuzamosan magától csökkenni fog a düh egyre inkább, azoknak is megbocsátasz, akik egyébként nem segítettek a megoldásban, csak látszólag hátráltattak. Elfogadod, hogy ők most ott tartanak, ahol, de neked van esélyed, hogy minél több szép dolgot vigyél az életedbe. De nagyon lényeges: a düh és szeretethiány nem Te vagy, az csak egy állapot, ami képes elmúlni. Ezt érdemes tudatosítani még.