Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Védekezés: pszichológia és a spiritualitás
2011. február 27. vasárnap, 23:25 | Aditi   Előzmény

Jaja, egy ideje már én is tudom ezt, ha észrevetted...:) (Már hogy minden a mi teremtésünk.)

Viszont jó hogy felmerült, mert itt van egy dolog, ami szerintem kardinális és főleg annak, aki másokat tanít. Az egyik ok, ami miatt majdnem bediliztem a "szellemi tanítóm" instrukcióinak próbálgatása közben az éppen ez a dolog volt.

Azóta, amióta jártam pszichodrámára, ami az emberi résszel is foglalkozik és nem csak azt az állapotot szajkózza, ami már a végállapot és mellesleg egyikőnk sincs abban az állapotban itten, ugyebár, nos azóta értem, miért diliztem majdnem be. (De komolyan, és bocsánat, ha most igazán indulatosnak tűnök, de ez tényleg majdnem az életembe, meg a lelkembe került és csak egy spiri-egós marhaság, amit muszáj megvilágítanom minden kedves résztvevő számára, lett légyen az tanító vagy tanítvány, hogy ne járjon úgy, mint én. )

Egyszerű: nem kell védekezési technikákat tanítani (ez is egyébként totál megzavart, és amióta a saját álláspontom megtaláltam, matt egészséges vagyok lelkiekben és már nem akar állandóan szétrepülni az agyam, meg kiugrani a szívem), mert van egy természetes védelmi falunk: az egónk! Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak. Az ego nem csúnya bácsi, azért alakul ki, mert ebben a"szép" világban szükségünk van rá. Igenis, nagyon is szükségünk van a védelemre!!

Ha ez nem így lenne, én csecsemőkoromban, az első buktánál meghaltam volna. Meg azóta még sokszor. Mert a makacsság és az élethez való mindenáron, ösztönös ragaszkodás ugyebár nem a szellem tudománya. De kellett és még sok minden hogy most itt gépelhessek.... :) kinek örömére, kinek nem..:)

Ezek a falak, amikor elkezdünk fejlődni lélekben, felnövünk meg satöbbi lassan idejétmúlttá válnak, mert már nem terrorizálhat többet az apánk, vagy nem kell félnünk a kígyótól, amely félelmek nagyon is jogosak voltak és megvédtek bennünket kicsi és kiszolgáltatott korunkban. De felnőve már nincs szükségünk rá, ezért akadályoznak. Lebontani nem mindig egyszerű, attól függ milyen mélyen van a tudatban, milyen régi emlékhez, esetleg kollektív emlékhez kötődik...stb. és ilyenkor jó hallgatni a szellemi tanítókra. Oszt' ennyi, semmi csűrcsavar.

A szellemi tanítóknak nagy a felelősségük amikor azt tanítják, valójában nincs ezekre szükségünk. Mert persze, ezt ( a végállapotot) szem előtt tartva kellene lassan bontogatni lefelé a falainkat és átnézni az illúziók homályán, de ez egy komoly lelki, idegi és szellemi megterheléssel járó folyamat, amit nem lehet csak úgy durr bumbele. Van olyan ismerősöm, aki skizofrén lett, amikor megismerkedett a spiritualitással. És ne mondd, hogy ez volt a feltétlen sorsa, mer' vérmedvévé változom.... ismerem a tanítóját is - csak elfelejtette felügyelni, hogy hogyan "ne védekezzen", mert arra nincs szükség.... Úgyhogy ez inkább az ő karmája (bár nekem hihetetlen sokat tudott adni, addigra már túlestem az én hasonló beavatásomon, de vele valószínűleg én is bediliztem volna, mert annyira magas a tudtaszintje - de ezt kezelni nagyon nehéz, ezt megértem), mint az áldozaté. Ha én tanítok valakit zongorázni én felelek azért, mennyre jó vagy hibás kéztartást tanítok meg neki, ami egész pályafutását meghatározhatja.

És az életről, amelyben "nincs szükség védelemre.": ez az élet, amit éppen maguk köré vetítünk a falainkkal együtt éppen azokat a veszélyeket hordozza, amiket a falak képviselnek. Ez az élet olyan, amilyenek mi vagyunk a falainkkal, csapdáinkkal együtt. Nem Tündérország. Az egy másik mese. :)

Jobb belátni, hogy milyen világot teremtettünk és nem igaz az a kijelentésed, hogy nem kell a védelem. EGYSZERŰEN NEM IGAZ. (már ha te is ebben a világban most a kollektívra gondolok - élsz :) Még véletlenül sem az a megoldás, hogy amikor egy behemót neked esik, odatartod a másik orcádat is. Hanem fel kell mérni, milyen helyzet előtt állsz, és ha olyan előtt, akkor meg kell tudni védeni magad! (Egyébként a jógik is ezt tanítják.) És ez nem csak a fizikális részre igaz, kivéve ha szeretsz elmegyógyintézetben nyaralni, meg lelki-terápiára járni sok pénzért.

Én nagyon sokat fejlődtem azáltal, hogy ezekre rájöttem, meg megmutatták a pszichológusok, és már saját magam felelek a falaimért. És nem hiszek el mindenkinek mindent, és még a bölcsességeket is igyekszem bölcsen :) kezelni. :)) Mert az embernek egyedül a saját kivetített világa, az az ami egyedül valóságos és igaz. (Vagyis amit a saját tapasztalásán keresztül vagy érzékrendszerével érzékel.) Egyedül. Jóval és rosszal, falakkal és tisztasággal együtt.

Erről írogatunk egyébként itten már vagy két napja folyamatosan, nem olvastad? És a filmet megnézted?

Szóval, hogy a két világban, (szellemi és asztrális) egyszerre létezünk, vagy vagyunk jelen, amíg teljesen meg nem tisztítottuk magunkat ezektől a bizonyos falaktól. Az már közelít Tündérországhoz, ahol nem kell a védelem. De előbb még ott is le kell győzni a tűz elemet, a Tüzes Sárkánykígyó képében. Nem adják azt a Tündérországot ingyébe'.

Persze, minden esetben meg kell vizsgálni, mit miért vonzottunk be, és mit tudunk kezdeni vele, ez igaz. De nem igaz, hogy nincs szükség védekezésre. (lehet h még leírom egy párszor...:)

A pszichológia egy ága egyébként többféle reakció-lehetőséget sorol fel az ilyen esetekre. És csak az egyik az elfogadás. Van még a harc, a menekülés meg asszem még egy. Kipróbáltam: tényleg nincs több. Nálam bevált. Most nem tudnám itt előadni, meg hosszú is, ha érdekel, megkérdezem a pszichológia-mesteremet, hogy hívják ezt a módszert. :)

Kérlek, ne mondd a többieknek, hogy nincs szükségük védelemre. Mondd hogy VÉGSŐ SORON. DE ADDIG IGEN. Vagy valami ilyesmi. Hogy tanulják meg elválasztani. Szerintem ezt a két dolgot éppen ezért párhuzamosan kéne tanítani. A pszichológiát meg a spirituális tudományokat.

Egyébiránt örülök, hogy megjelentél, és reagáltál az írásomra. Kissé megleptél, mást vártam, de hát ez a jó az egészben. :) És tényleg lécci nézd már meg azt a filmet, mert a következő két felvetésedre (miért félünk attól ha belénk látnak, meg mér' erkölcstelen a belelátás - egyébként egy szóval sem írtam, h az... ezt a szót tudatosan nem használom. helyette az ítélkezés sokkal megfelelőbb.) egyszerűen nem tudok mást írni, mint amit már leírtam. És nem akarom mégeccer. (leírni.)

És ez bosszant kissé... :S (Még mielőtt visszaírnád, hogy vizsgáljam meg, miért bosszant....., köszönöm, inkább válaszolj a felvetéseimre, légyszi)

Namaszte

U.I.: Igaz, ha már rendelkezel a megfelelő tudatossággal, vagyis képes vagy a megfelelő szellemi erőt közvetíteni adott helyzetben ha támadás ér, vagy éppen ez a helyzet az, ahol eljutottál a szakadék szélére és csak elrugaszkodnod kell és repülsz - nos ebben az esetben igazat adok neked: kell egy kis bátorság, hogy ne védekezzünk, hanem arra a bizonyos szellemi erőre váltsuk a falainkat. És ilyenkor általában legyőzzük Góliátot, vagy a másik ember fala egyszerűen elpárolog (úgy hogy ő nem is tud róla : ilyenben már volt részem - fenomenális élmény...). De lehet h még így is megkapjuk a fülesünket, csak már nem számít (Jézus). Ellenkező esetben azonban senkinek nem ajánlom, hogy álljon ki Góliáttal egy szál alsónadrágban.

U.I.2: Tisztában vagyok vele, hogy gigászi méretű egóm van, de amíg ki nem helyettesítem tudatossággal, jól érzem magam vele, ahelyett h azon haldokolnék, nem vagyok még elég megvilágosodott, bocs. :)) Lehet h nem túl "erkölcsös", de életszerű. (Míg az erkölcs egyáltalán nem az - de ez egy másik téma.)

U. I. 3: Tudom, h még mindig sokat írok és hosszan. Rajta vagyok a tömörítő-programomon...:)