Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
husztisanyi képe
Miért tartjuk erkölcstelennek a mások dolgaiba belelátást?
2011. február 27. vasárnap, 22:00 | husztisanyi

A másik kérdésetek az volt, hogy:
Miért tartjuk erkölcstelennek a mások dolgaiba belelátást?

Mert ezt az ál-erkölcsöt tanultuk mi is a szüleinktől. Én nem láttam még olyan kisgyereket, aki magától visszafogta volna a kíváncsiságát, csak mert nem illik odanézni. A gyerekek ide néznek, oda néznek, mi felnőttek pedig rájuk szólunk, megtanítjuk Őket arra, hogy mi illik és mi nem - szerintünk. De elgondolkodtunk már ezen valaha? utána néztünk meditációban, vagy a szívünk mélyén, hogy jogosak-e az erkölcsi szabályaink?

Ahogyan a törvényeinkben, úgy az erkölcsi és illem szabályainkban is vannak, amelyek követik a spirituális elveket és vannak, amelyeket az ego-világunk biztonsága, hatalma szerint alakítottunk mi emberek.
Vajon a spirituális törvények és elvek szerint jogos a magán tulajdon, a magán szféra?
Nem.
Ezek a mi kitalációink, hogy megvédjük magunkat a saját félelmeinktől, illetve a félelmeink által bevonzott tanításoktól.

Én még nem olvastam olyat, hogy egy megvilágosodott lénynek, egy tiszta léleknek vagy egy átmenetileg abszolút állapotban levő embernek, lenne titkolni valója, birtoka, félteni valója, szégyellni valója.
Ilyenje csak a kicsi, félős, beszűkült egonknak van, és szerintem nem hogy erősíteni kellene ebben az illúziójában, hanem inkább tudatosítani kellene, hogy bizony ezeket megőrizni, megtartani nem tudja, mert ez nem az Övé! Sőt, minél inkább ragaszkodik, erőlködik, annál hamarabb bevonzza a ragaszkodását elsöprő tanítást.

De lássuk meg ennek a jó oldalát is: Ez is arra tanít minket, hogy ki vagyok, és ki nem vagyok? Mi az enyém és mi nem az enyém? Mi felett van hatalmam és mi felett nincs hatalmam.
Kiütős meditáció alap a következő igazságok feletti kontempláció: Semmi sem az enyém. Semmit nem irányíthatok. Nem vagyok senki sem.

Vegyük észre, minden efelé vezet.