Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Az elmén túl a spirituális képességek is csak eszközök
2011. február 26. szombat, 16:42 | Aditi   Előzmény

"Az egyén szempontjából a legfontosabb, hogy saját magát, a céljait, a személyiségét, a motivációit, a múltját és a jelenét tudja tisztán látni, torzítás mentesen. Elfogadni és erre alapozva megteremteni a jövőt."

Ez még az elme szintje. Amiről írtam és Jézusra hivatkozva, mert ő volt ennek a tanításnak az egyik estere, az túllép az elmén.

Nem értem, hogy mi nem világos itt Neked, (mit nem látsz tisztán :).

Megpróbálom egy mondatban: minden, még a szellemi látásunk képessége, a megértésünk, az önbecsülés-képességünk, a teremtésre való képességünk, az egész testünk és annak összes képessége a fizikaitól a bölcsességig (mert arra is az emberi részünk válik képessé - helye a hatodik csakra) mind - mind csupán eszközök.

Eszköz. Nem a lényeg. És nem a cél. (Legfeljebb egy lépcső, ebben igazat tudok adni magamban Neked.)

A hetedik csakrán keresztül (vagy tök mindegy melyik kultúra szóhasználatával jelöljük a jelenséget) kapcsolódó "énünk" nem a testünk. Az nem érez és nem gondolkodik. Nem akar teremteni, és egyáltalán nem "akar". Nem mérlegel, nem hazudik és nem őszinte, nincsen számára erkölcs és erkölcstelenség. Nem fél és nem bátor.

Szavakkal kifejezhetetlen.

Ugyanakkor ez a legmagasabb rendű szeretet bennünk, amely azonban egyik fogalommal sem kapcsolatos, amiket itt említettem és egyáltalán, semmilyen fogalommal, semmilyen írt vagy kiejtett szóval, hanggal, semmivel, aminek csak a legkisebb mértékben is "teste" van (még egy gondolatnak is van) - mert ezek mind a teremtett világ részei.

Jézus erre a szeretetre tanított, ami bármi furcsa, az ember fölé helyezi a kollektív (univerzális) feladatot, azt amiért megszületett. Saját maga és mások fölé, ugyanakkor ez a cél saját magáért és másokért együtt van. Egy magasabb látószögből. Mint amikor a gyermek nem érti, miért nem szabad neki valamit, miért egy tiltás, ami őérte van, amikor látszólag ártalmatlan dolgot akar csinálni. Az univerzális akaratot nem érthetjük, sőt sok részét nem is láthatjuk igen magas szintű tisztán-látó képességgel sem. Épp erre próbálnak tanítani a mesterek, hogy engedjük el ár az eszközeinket végre, na saját akaratunkból és képességeinkből akarjuk megtudni mit kell tennünk. A szavak, amit használtam az előző mondatomban mind a test és a kis "én" képességeit jelzi. (akarat, képesség, tudás) Ezek azok, amiket az isteni tudatban alárendelünk majd az isteni tervnek. Még azok, akik már benne vannak és az Univerzum tudása a rendelkezésükre áll, és bármit tudhatnak és láthatnak, ég azok sem tudnak és látnak mindent. Mert nincs szükség rá. csak annyira, amennyire a feladatukhoz van.

Olyan ez, mitha egy jó képességű varrónő a világ összes anyagából választhatna azokhoz a ruhákhoz, amit a jelmezbálba varr és megtehetné, hogy a világ összes anyagát szemlére veszi, melyikek a legjobbak. Hát nem fogja körbeutazni a Földet. (Hiába "mindent-látó") Csak addig keres, amíg a számára megfelelő anyagokat meg nem találja, amelyek kapcsolódnak az elképzeléséhez. És ehhez csak annyi energiát (keresést/utazást = itt.a látás analógiájaként) fog flehasználni, annyit fog csak a kis varázsgömgjébe nézegetni, amennyit éppen szükséges, és csak addig. Utána vacsorázni fog, meg nekiállni szabni. És ami a legfontosabb: nem az utazás képessége (a látás analógiája ismét) ad neki lehetőséget arra, hogy megtalálja a megfelelő anyagot, az csak eszköz. Hanem az intuíciója (szellem, szíve, szeret hangja). Az éppen oda fogja vezérelni, ahol az anyag van, és a képességei ezt csak szolgálni fogják.

(A megvilágosodott ember, akinek a képességei határtalanok, nagyon keveset fog ezen határtalan lehetőségek közül használni. Egy cseppet. Ami az emberiség szemében csoda, a kozmosznak semmi. De azt, hogy mikor melyiket használja a feladata szabja meg és az emberi alázat-képességét gyakorolja vele. )

Épp erről szól Jézus tanítása is: ha szegény asszony vagy és nincs pénzed utazni, akkor a szomszéd faluban is rálelhetsz arra, amire szükséged van. Nem baj ha nincsenek képességeid, tehetségeid, hatalmad, intelligenciád, javaid, lábaid....stb Mert SEMMI ami teremtett nem szükséges ahhoz, hogy a "Mennyek országába juss", vagyis a szellemeddel azonosítsd magad, és azzal élj az emberiség, és a magad javára. Épp fordítva: bármid van, azzal meg kell tanulnod ugyanezt élni. És ha van, azzal nehezebb megtanulni :), mert az ego azonnal beazonosítja magát vele, te meg tanulhatsz tisztán látni, huszonhárom tanfolyamot elvégezve, mire meglátod, nem te vagy. :) Ezért mondja hogy a gazdagoknak nehezebb dolog a megvilágosodás, nem azért, mert számukra lehetetlen. Csak általában nehezebb.

Ez azért hangzik ilyen bonyolultnak, mert a tudat ezen része nem elérhető az elmével. És semmivel, ami a poláris (duális - teremtett) világból való.

Erre mondták a nagymesterek, akik már rég a Dharmájukat élik, hogy "Hogyan is írhatnám le neked, milyen az óceánban úszni, amikor te azt sem tudod mi a víz. És a sivatagban poroszkálsz.". (Nem szó szerint, bocsánat, de azt hiszem a lényeg így is megragadható.)

...

Lehet, hogy csak azt akarom mondani, a szívből jövő alázat elég.
Lehet, hogy csak azért, mert azt hiszem kezd erősödni ez a tapasztalatom. Annyi mindent megtanultam földi és szellemi képességekben is. Annyi mindet "látok tisztán", annyi mindenre tettem magam képessé, hogy az hihetetlen. Igazán gazdag lelki és szellemi életem van, a diplomáim soráról, meg a még mindig megtartott anyagi soromról (sokkal rosszabb is lehetne), a szerencsémről, a szerelmeim történetéről, egy gyönyörű és tökéletes gyermekről....stb.stb. nem is beszélve... Sok olyanom van, nagyon sok, amiért mások nagyon sok javukat odaadnák, ha átadhatnám.

Mégis, a legszebb perceim, és egyben azok, amikben igazán "ott vagyok", azok az alázatom percei. Amikor tudom és minden porcikámban érzem, hogy mindez, amit látok és érzékelek maga körül nem igazán számít. Tünékeny, és végső soron nem ér semmit. Nem azt jelenti hogy nem megbecsülendő, csak eltörpül. Végtelenül eltörpül valami mellett, amelyet ilyenkor élek.

Lehet h csak arról van szó, ennek tükrét láttam meg ebben a Jézus életéről szóló filmben.

Bocsánat, ha úgy tűnhetett, rátok akartam erőltetni. Ezért írtam a Sanyinak, hogy lehet h ez egy személyes üzenete volt a filmnek..:)

Köszönöm, hogy írtál nekem, mert azt hiszem most egy nagyon fontos dolgot ismertem fel. Talán a legfontosabbat (az én szempontomból).

:)

Te pedig vedd ki azt, ami úgy érzed, neked szól.

Namaszte