Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
husztisanyi képe
Örülök, hogy egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy az ember
2011. február 25. péntek, 17:54 | husztisanyi   Előzmény

Örülök, hogy egyetértünk abban, mennyire fontos, hogy az ember jó dolgokra használja a képességeit, az adottságait, a tudását. Ez nem mond ellent annak, amit állítottam, hogy a másokba belenézés, mások dolgainak meglátása nem ártás, nem visszaélés és sohasem etikátlan!
Ami látható, az nyilvános információ, nem kell érte sehova sem betörni, ellopni, kizsarolni, hiszen mindenkiből árad, hogy Ő milyen. Minden információt kivetít maga köré az ember, így az éppen annyira látható, tudható, mintha a ruháját vagy a szeme színét néznéd.

Mindettől teljesen független dolog, hogy mit kezd az ember az információval, azt segítésre vagy ártásra használja-e fel? Emiatt viszont magát a belső látás technikát nem lehet felelősségre vonni, mert ezen az alapon a két szemes látásunk, vagy a hallásunk is felelőse lehetne a tetteinknek.

Az információ megszerzése és felhasználása két teljesen különböző folyamat, amelyekben egy-egy adott ember vesz részt a maga jó vagy rossz szándékával. Ha valamire mindenképpen ki akarod mondani, hogy az ártalmas, rossz, az legfeljebb a szándék lehet, nem pedig a módszer.
Tudod, mint a kés, amit lehet kenyérvágásra és gyilkolásra is használni. Mindig a szándék számít.

"...meg lehet tisztelni az embereket azzal hogy ugyanolyan "egyszerű" ember vagy, mint ők, amikor nincs szükség a spirituális képességeid használatára."
A felesleges kérkedésnek, magamutogatásnak én sem vagyok híve, de ez megint csak a felhasználó lelki érettségén múlik, hogy mire fogja használni a módszert.
Másrészt nem azt nevezném tiszteletnek, hogy ugyanolyannak mutatkozom, mint Ők, miközben ez nem igaz. Ez nekem inkább hazugságnak tűnik, mint tiszteletnek.

"És megértem ha ezt egyesek betolakodásnak érzik."
Megérteni én is megértem, csak nem értek vele egyet. Betolakodás az, amikor olyanba tolja bele magát a másik, ami nem az övé. Na most a látvány, a kiáradó információ az kié? Csak azé, akiből árad? Ezek szerint amikor a világra tekintünk, akkor eltulajdonítjuk a belőle áradó információt?

Ha valaki levédi a benne-róla szóló információt és ezt a védelmet egy látó áttöri, azért hatol be, hogy megismerje, akkor ezt lehet betolakodásnak nevezni. De ilyen csak nagyon ritkán fordul elő, hiszen az esetek igen nagy részében nem kell betörni, az információ úgy árad a másik emberből, mint a fény a Napból: Aki nyitva tartja a szemét, az látja a fényt.

"de mi nem vagyunk istenek. Csak kölcsön kaptuk az Isteni erőt"
Van, aki szerint mindannyian Isten vagyok, csak nem tudok róla és az a dolgom, hogy újra felismerjem ezt. Ennek a felismerésnek éppúgy része a tisztánlátás visszaszerzése, mint a szívünk megnyitása.
Ráadásul ezek sorrendjében a látás megnyitása elsőbbséget élvez, hiszen azt tudja elfogadni és valóban feltétel nélkül szeretni a szív, amit megértett, átlátott előtte a gyakorló. A látás a megismerés eszköze, az elfogadás előszobája.

"A szeretet tanulása nagyobb feladata az embernek mint az össze többi."
Ezzel teljesen egyet értek, éppen ezért a szeretet elsajátítása a hatodik a Sirály csomagok sorában, míg a belső látás csak a tizenharmadik. Mindenkinek ajánlom, hogy sorban haladjon a tanulással, bölcsen építkezzen Önmagában!