Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
lelki szabadság vagy elfogadás
2011. február 19. szombat, 21:24 | Huszti Sándor -...

Ha jól értem, akkor felismertél egy torzulást a spirituális életedben, ami abból fakad, hogy másképpen hiszel Istenben, mint ahogyan az papíron áll rólad, illetve mást mit mutatsz kifelé is az Isten hitedből. Kezd eleged lenni ebből a képmutatásból és ebben szeretnél rendet tenni.

Ez egy helyes út a letisztázás felé, csak még félsz felvállalni a teljes őszinteséget és az azzal járó zavart a környezetedben, illetve ennek visszahatását rád.
Úgy néz ki, két választásod van:
1. Felvállalod, hogy mit gondolsz, mit érzel és elfogadod az ezzel járó kiközösítést, ellenszenvet.
2. Meghúzod magad, tovább hazudsz nekik, csak hogy ne érjen támadás, elutasítás a környezeted felől.

A döntésed lényegében attól függ, mi ér többet Neked: lelki szabadság és igazság vagy elfogadás, barátság?

Ha nem lenne tétje a döntésednek, akkor már rég felvállaltad volna. De így még vacillálsz. Olyan emberek szimpátiáját akarod megtartani, akik tudatlanságuk miatt sosem fognák fel, hogy Te még mindig ugyan az a szerető ember vagy, csak most már nem keresztény köntösben, hanem csak úgy, egyház nélkül.
Ezt kell eldöntened, egy álságos életet élsz tovább, vagy vállalod az őszinteséged okozta felbolydulást?

"Ha kilépek az egyházból, én leszek a falu ördöge kb... :S Mert nem értenék."
Ez valószínű és sok mindent nem is tehetsz ellene. Pláne, ha olyan emberekről van szó, akik vakon hisznek, nem mernek gondolkozni, kérdéseket feltenni, vagy akár már le is szoktak róla.

"vannak keresztény ismerőseim is, akik emiatt felsőbbrendűséget érzékeltetnek más vallásokkal szemben..."
Ez az Ő "betegségük", nekik kell majd megbirkózni vele, ha egyszer felismerik.

"Nem érdekel ki mit gondol rólam,..."
Dehogynem érdekel! Pont az Ő véleményük, reagálásuk miatt nem mered vállalni magad!
Ne játszd el a flegmát, miközben igenis kötődsz, meg akarsz még felelni a környezeted elvárásának. Ha teljesen hidegen hagynának, akkor már döntöttél volna, nem teszed fel itt ezt a kérdést.

Én ebben a problémádban sokkal komolyabb döntést látok, mint hogy kereszténység, vagy sem?!
Szerintem ez egy újabb lépcsőfoka lehet Önmagad felvállalásának, és ezzel is közeledsz afelé, hogy elengedd a szüleidet és lelkileg is felnőjél.

Sanyi