Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Kissgubának a szédülésről
2011. január 31. hétfő, 0:29 | Aditi

Szia!

Szerintem jó tanácsokat kaptál itt a többiektől, de arra az esetre, ha nem múlna a szédülés, én is megosztanék veled valamit. Velem is történt hasonló élmény kétszer is, csak egy kicsit tovább éltem, mert az egyiknél hipnotikus állapotban voltam, a másiknál meg eszméletlen egy kisebb műtét utáni mosdóba való hazardírozásom után. :)

A lényeg, hogy velem azért történtek ezek az esetek, mert az életemben egy olyan fordulóponton voltam, amihez finoman szólva meghasonlottan viszonyultam. Pontosabban valószínűleg meg is kattantam volna, ha engedem a felszínre kerülni a tudatalattim reakcióit. Szóval mondjuk úgy sok, ha nem minden szempontból nem azt éltem, amit a szívem diktált, nem volt öntudatom, és semmi önismeretem, a tudatosságról, meg a bölcsesség morzsáiról nem is beszélve. Zsákutcában voltam, életem zsákutcájában, és nem is tudtam róla. A szívem hangját meg elfojtottam, mert féltem a változástól, attól, hogy fel kell nőnöm, és meg kell küzdenem magammal. És erről sem tudtam. :) Viszont az élet olyan helyzet elé állított, amiben döntenem kellett: folytatom, vagy feladom.

Annyi változáson, megpróbáltatáson, és új ismeretlenbe tévedésen kellett azóta keresztül mennem, hogy így visszanézve nem csodálom, hogy a tudatalattim úgy hárított, mint egy tankhadsereg. Minden erőmet az emésztette fel, hogy ne merjek látni és lépni. Erre mondják a spirituálisok, hogy a "szellemed" legszívesebben lelépne. Szóval, hogy valahol belül, egy részed felmérte, hogy ez nem jó irány, már annyira letértél a szabad akaratnak hála az ösvényedről, a szíved útjáról, hogy esélytelennek látja a visszatérést. túl nehéz az elmédnek, a lelkednek. De az élet élni akar, ezért inkább meglép, ha teheti.

Ezt a tudatos elme kontrollja és jól működő fizikai státusz mellett nem nagyon tudja, ezért csendben vegetál, (meg közben persze észrevétlenül ássa alá az egészséged), de ha mélyebb tudatállapotban kerülsz (és itt lép be a képbe a medi), lelkesen megpróbál lelépni, hátha odaát jobb lesz.

Szerintem egyébként a legtöbb ilyen eset nem életveszélyes, nem olyan egyszerű innen lelépni, és a te eseted valószínűleg és remélem, nem olyan szélsőséges, mint az enyém volt.

Viszont azt mindenképpen érdemes megkérdezned magadtól, ha az okokat is fel akarod tárni, hogy milyen az életed? olyan e amire vágytál? Érzel e tompaságot, beletörődést, félelmet a változástól, változtatástól, vagy éppenséggel csapdát az életed valamelyik terültén? Milyen álmaidat adtad fel? Kiknek a hite, véleménye, akarata érvényesült az életedben a saját álmaid helyett? Rendben van a májad? (Az élet, a szellem lakhelye)

Ha szellemeddel (életutad) van a probléma, ezek a kérdések segítenek felismerni. És azért nem kell félni őszintének lenni, mert ahhoz, hogy kigyere ebből az állapotból, csak annyit kell tenned, hogy megteszed azokat a dolgokat, amik válaszul érkeznek a kérdésekre. :)

Sokáig nem tudtam meditálni bárhogy próbálkoztam. Most már tudom, hogy ezért. A meditáció önmagunkkal levés. Az, akinek le akar lépni szellem, azért akarja ezt, mert nincs önmagával, vagy nem képes önmagával lenni jól. Olyan sok bűntudat és félelem tölti be a nem tudatos énjét, ami akadálya annak, hogy merjen önmagával lenni. De ezek a gondolatok sohasem tőlünk származnak, és ez az amit fel kell ismernünk ilyen helyzetben. A tudatalatti ilyenkor azt gondolja, jobb a "másvilágon". de ez csak menekülés, nem valóság.

A valóság itt van az életben.

Amikor ezeket leküzdöttem, akkor lettem képes átélni az önmagammal levés kellemes állapotát. És nem szédültem és nem voltam többé rosszul. Nem vittek el a töltések és gondolatok az asztrál világba. Elkezdtem átélni a békét.

A béke itt van. Nem kell hozzá elmenni sehova. :)

Most olvastam el egy másik hozzászólásod (önmagadhoz :) és megerősített a párhuzamban. (Kissé aggódtam, h túllövök a célon.) Én sem voltam képes látni, vagy elképzelni, ahogy te írtad vizuálisan semmit. (Pedig zenész lévén auditíve épp az ellenkezője voltam világéletemben.) Vért izzadtam ez első hipnoterápiás foglalkozásán, hogy aszongya "lazuljak el", meg képzeljek el egy zöld rétet. :S

Azóta sokat változott a dolog, pedig én nem vagyok jobbos, mint te, Éva engem is kielemzett, rém balos vagyok. (Ezt az alábbi szóáradatom is aláhúzza...:)

Szóval lehet h csak a jobbos képességeid kell bekapcsolni, de annak, hogy nem kapcsoltak be maguktól, oka van. (Főleg, ha adottság nálad.) Úgyhogy mégiscsak érdemes lesz azokat a bizonyos kérdéseket feltenni magadnak... :)

Remélem, hasznát veszed.