Mit vársz a jövő évtől?

" Aki kozmikus missziót vállal, megszűnik személyes célokra törekedni. Létének gyökerei kiszakadnak a gyakorlati élet talajából. A belsőhang, amely tetteit irányítja nem tűri többé a szellemi éretlenséget, ehelyett a nyílegyenes ösvényre terelgeti.
A hétköznapi ember programja már nem érvényes rá.
A világban idegenné, otthontalanná - éppen ezért szabaddá válik.
Életkörülményei különlegesek, szabály felettiek, sémába nem illeszthetők.

Hogy ez miképpen lehetséges, arra csak az az ember kap feleletet, aki a missziót választja egyedüli céljának, nemcsak erőtlen nosztalgiával, hanem egész pszichikai- mentális alkatával. Ha törekvését nem homályosítják el mellék szempontok, érdemszerzési manőverek, vagy az érzésekre költhető jutalom sanda reménye- ha nem hiúság, szereplési vágy vagy egyéb rejtett egyéni érdekek vezérlik, körülményei sorsszerűen úgy alakulnak, hogy ezt az utat követhesse.

A misszió a szűntelen áldozatok és erőfeszítések ösvénye, de a kevesebbért is többet fizet.
Aki egész lényét e messiási tűzfolyamba vetette, annak akarata tántoríthatatlanná, bizalma kétely nélkülivé izzik, s az áldozati lángon elégett lényéért az egyetlen valóságot, a szenvedély és halál emésztő nyugtalanságáért a halhatatlanság bizonyosságát és békességét kapja cserébe."

Ezt ideillőnek találtam. Bár nem én fogalmaztam meg mégis elmondja a tétlenség és választások fontos szimbiózisát. Talán mindenben nem értünk egyet, de figyelmünk ugyanarra a pontra irányul.
Az együttérzés más megvilágításban érvényesül nálunk.
Nem átérezzük a másikat, hanem ugyanazt éljük meg, térben és időben.

Szeretettel: Fircsi