Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
neee mááá!
2011. január 15. szombat, 15:06 | Michaelita

Össze ne vesszetek már itt a nagy találgatások közben!

Mindenkinek másként szinezi át a személyisége a saját valóságát, bármi is volt azt úgysem tudjuk meg, csak vélekedni tudunk...

Én pl. erősen be tudom indítani a saját képzeletemet, de a saját képzeletem hála Istennek irányítható is általam.

Egyszer láttam kb. 20 éve az égen olyasmit, ami valami nagyon gyorsan mozgó, fényes tárgy volt, a napfény megcsillant rajta. A tudomány akkori állása szerint nem létezett olyan technika, ami olyan gyorsan mozgott volna.
Én akkor inkább csak figyeltem és csodáltam a jelenséget, hála Istennek nem a félelem jelent meg, hanem az Isteni világ sokszínűségéért érzett hála. Az, hogy ez mi lehetett, sose tudom meg, de talán nincs is jelentősége a számomra, csak a saját megélésemnek.

Azután, hogy az ilyen egészen közeli helyzetben (mint amit a blog írója átélt) a kíváncsiságom lenne-e erősebb, vagy a mélyben lakó/megbúvó félelem, az kérdéses:)

Minden esetre a blog írója félelmet érzett, a félelem ténye az ő valóságává vált, tehát a félelmével kellene dolgoznia, szerintem.

"Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét."