Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Köszönöm, Karmatörlő, kicsit lefoglalt Eva a másik blogban a
2011. január 13. csütörtök, 17:44 | Aditi   Előzmény

Köszönöm, Karmatörlő, kicsit lefoglalt Eva a másik blogban a férfi-nő dologgal :), de nagyon nagyon jól esett, amiket írtál-

érzem, h most rendesen dolgoznak ezek bennem, ilyenkor abba is kell hagyni az agyalást, mert ez a dolgok rendje. Nem boríthatom fel jobban magam annál, amit elbírok, Így is kivan az epém már megint amióta a felszínre került ez a téma és dogozok vele. Ez van. :) Úgyhogy a haragról egyenlőre ennyit. :)

Viszont egy valamit még megemlítenék: azt hiszem összeraktam, mi a szerepe az életemben karmikusan a májcserének. (ha már te vagy Karmatörlő..:)

Fizikai síkon egy lehetőség a túlélésre (ami többször ismétlődött már az életemben, úgy tűnik azt is lezsírozta a szellemem, hogy ne gebedjek meg, bármi lehetetlenek tűnik..:)

Családtörténeti síkon egy olyan lehetőség, amelyben levethetem apám és anyám azon karmáját, hogy sohasem merték vállalni a saját életüket (Dharma, magyarul sors), nem csak azért mert a szokásos drámák, meg a tudatlanság jelen volt, hanem azért, mert főleg apám számára nagyon nagy kockázattal/áldozattal járt volna. Ismétlődött ugyanis a családomban, hogy amikor eljött egy egy döntő pillanat az egyén számára, hogy önállósodjon, és leváljon szülőkről, és elkezdjen valami olyat csinálni, amit azok sosem, valami karmikus izé közbeszült egy nagyon durva negatív esemény formájában.

Apám két testvére ugyanúgy nem bírta elviselni sem a szülői nyomást, sem az ország helyzetéből adódó nyomást és 56-ban megszöktek. A nagybátyám harcolt is, de a nagynéném puszta családi okok miatt. (Terhesen valakitől, aki nyilván nem vállalta a gyermekét, leugrott a mozgó vonatról, hogy átszökhessen a határon, és nyelvismeret, és bármilyen ismeretség nélkül, egyedül felépített egy teljesen új, és teljesen más alapokon nyugvó életet messze, az egyesült Államokban.)

Ők szakítottak a múltjukkal, sőt a nagynéném tovább ment, mert visszatért, és megpróbálta elkezdeni oldani a szülőkkel való kapcsolatát, elég sikeresen. (A nagybátyám nem tudott kilépni a lázadásból, azóta se jött haza.)

Azt gondolom, hogy az a családi szellem, amely a májamat teremtette (asztrális síkon persze, mert szellemin én vállaltam be), az az elnyomó, élet-elfojtó, valami borzadály elől menekültek ők. És a nagynéném képes volt vállalni egy hatalmas kockázatot nő létére, ráadásul terhesen. Az életet választotta akár az élete kockáztatása árán is.

Ugyanez a családi szellem megkötözte aztán szegény apámat, aki itt maradt, a harmadik, elvetett, már nem kívánt gyermekként a két testvére elveszítése után. A nagyszüleim borzasztó lelki élttel éltek öreg korukig, még emlékszem rá. Apámat pedig kiikszelték a főiskoláról a kommunista tanárai, pedig nagyon éles elméjű, nagyon jó képességű ember, aki építész akart lenni mint a bátyja. De itt, és akkor feladta. Autószerelő lett és később, amikor önállósodni lehetett volna (pl. magánszférába menni) sem lépte ezt meg. Nem volt képes szegény felszabadulni a karmák alól, begyűrűztek nála, és végül totál feladta az éltét. Küzd, ahogy én is, benne van még az erő, ahogy bennem és a nagyapámban is. De nem tudta tudatosságra, szabadságra, megvalósításra váltani -totálisan elfojtotta.

A nagybátyám híres építész lett, gazdag, Dallasban él a családjával. A nagynéném szintén jóval jobb minőségű életet teremtett mint a nagyszüleim vagy az apám valaha.

Én ugyanezeket ismételgettem egész életemben, csak a legnagyobbat említeném: 17 évesen, nagy reményekkel kecsegetető fiatal zongoristaként (már 8 évesen kijelentettem h az leszek és végig is csináltam, nem akárhogy ) nem sikerült az első felvételim Bécsi Akadémiára, és az anyám kontrolljának terhe alatt feladtam. Fel kellett volna lázadnom végre, levetni a kontrollt, a saját kezembe venni az életem, de ez akkora ellenállást szült, ami halálra rémisztett. Szakítanom kellett volna velük, és nem voltam képes megtenni. Ahogy az apám sem. Attól kezdve világossá vált, hogy képtelen abban támogatni engem, ami az én dolgom, ami áldozatokat kíván, hiszen maguk sem lépték ezt meg, benne maradtak a nem-életben, és "biztosságosabbnak" látták ezt nekem is. A következő életszakaszomban lassan elszálltak a régi álmaim, és az életem teljesen kiesett a vágányából. A végeredmény a halálközelsége volt, ekkor jelent meg az új szemlélet és a gyógyító az életemben.

Akkor derült ki, hogy kicserélnék az orvosok a májamat, de én ezt képtelen voltam feldolgozni. Akartam, de az egóm olyan erővel húzta be a kéziféket, hogy az döbbenetes, ha visszagondolok. Tullképp az egész azóta eltöltött időt ajándékba kaptam, hogy megbirkózhassak a feladatommal. és hogy TUDATOSAN tegyem.

Azt gondolom, és érzem, hogy a májcsere nekem az a lehetőség, amit a nagynénémék megjártak az életben, és az apám-anyám sosem. Vállalni egy olyan életet, amely kilép a családi és eléggé mindennemű sémákból, amiben muszáj megszabadulni a sémáktól hogy túlélhető legyen. És tudásossá válni. Ami rólam szól, és nem róluk, az életemről, és nem az övékről. Amit úgy kell élnem, ahogy én képes vagyok megteremteni -újrateremteni. És amiben vállalom azokat a kockázatokat, amiket ők nem tudtak (ami "véletlenül" esetemben is akár az életembe is kerülhet, de ettől már ebből a szemszögből nézve nem félek). Azt hiszem, nekem ez egy lehetőség az újrakezdésre. Még megcsinálhatom, amiért leszülettem, nem kell úgy járnom, mit nekik. És felszámolhatom ezt az irdatlan családi karmát, amit fizikai szinten a májam szimbolizál: az életút elfojtását, a félelmet az élettől, az egész világtól, hogy az eljövő nemzedékek már ne birkózzanak vele a családomban.

Tudtam, hogy bátorságra van szükségem, de a bátorságom most a tudatosságomból táplálkozik, ezért nem félek. Más tudni, hogy vállalod a sorsod, még ha nehéz feladat elé is állít, mint tudatlanul fejest ugrani valamibe, ami az életedbe is kerülhet. Azt hiszem, ezért torpantam meg négy éve. Az vesse rám az első követ, aki jobban csinálta volna.

És ezt kapd ki: most, hogy ezt felismertem, a napokban hirtelen meghalt a nagynéném! Makkegészséges volt, senki sem érti, miért.

Csak én. :)

Először nem tudtam mit kezdeni a hírrel, de aztán lassan összeállt a kép. És képzeld, közben egy kis búcsúztató vers íródott, ami segített meggyászolni, és úgy érzem, inkább apámnak és a gyerekeinek a nevében íródott. Miattuk. Érdekes.

Nem tudom, miért írtam ezt le, talán szükségem volt rá. vagy a neved miatt. Gondolom, nem véletlenül hívod magad Karmatörlőnek. :) Hát, én így csinálom. :)

Köszi, ha elolvastad.

Namaszte