Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Köszi Karmatörlő. Megérintett, amit a betegségről írtál,
2011. január 11. kedd, 1:54 | Aditi   Előzmény

Köszi Karmatörlő.

Megérintett, amit a betegségről írtál, nevezetesen, hogy nem tudok feloldani valamit, ami másoké.
Mégis, akkor miért manifesztálta a szellemem ezt a májat (mások tévedéseit, haragját, élet-elfojtó erejét)?

Bocs, de a saját dolgom látni sokkal nehezebb, tudod. Valami olyasmit írtál, h azáltal, h most felismerem a drámákat, és végre a saját éltem kezdem élni, éppen azt a példát állítom a családom elé (akik egyébként nem csak a szüleim, mert a húgom is mások életét éli még mindig) ami az ő fejlődésüket is szolgálja?
Akkor is, amikor mondjuk használom a haragot, ahelyett, hogy elfojtanám?

De ha nem tudok ettől a betegségtől megszabadulni, akkor hogyan teremtek magamnak saját egzisztenciát? Akkor hogyan fogják látni, hogy "rendezem az életem"? Ők materialisták. A ház beszél, meg a a havi fix. Sok minden, ami ezeknél sokkal sokkal több, fel sem tűnik nekik. Vagy látom, hogy átfut a lelkükön, egy pillanatra megállnak, talán veszi a szellemük, de semmi több. Másnap már újra benne vannak a drámáikban. A "Hálátlan gyerek, aki nem fogad szót"-ban pl, és nem látják, hogy az, hogy a terhükre vagyok, még mindig e miatt a dráma miatt van. És már soha sem fogok szót fogadni. legfeljebb elfogadni, hogy ők már soha nem lesznek elégedettek velem.

Én egyébként épp ezért, amit írtál jutottam (érdekes, pedig nem is tudtam) arra, hogy valójában nekem az új máj tényleg egy új életet jelent, és hogy kilépés a sémák közül. Egy bátor lépés előre, az, amit apám soha nem tett meg, és ezért örök lesöpört gyerek maradt a családjában, aki ezután rám is leosztotta ugyanezt a szerepet.

Talán ha én megteszem ezt, be merek vállalni egy életet, ami mellett én döntök, ami az én reményem és álmom, amibe a saját erőm bele tudom tenni, ami kilépés a családi sémák közül (és ezért mindenki retteg tőle), nos, talán ez új Dharmát ír nekem.

Erre jöttem rá, és szerintem így van.

De ide is el kellett jutnom, és az eddigieket megoldanom, de most őszintén úgy érzem, ez még messze nem az út vége. és hogy egyáltalán nem kell a májam rabjának lennem. Sem tudatlanul, sem bölcsen.
Valahogy úgy érzem, az életem ennél sokkal többről szól. majd meglátjuk.

Egyébként érdekes, hogy mindezeket az értékeket (bátorság, a családi szellemnek való hátat fordítás, új élet felépítése, önmagára találás) apám nővére képviselte egyedül ebben a családban, és ezt a nyáron ismertem fel. Rádöbbentem, hogy ő bír ezzel az erővel, és akarattal, ő az, aki ezt meg is valósította, kilépett és kibontotta az erejét, és megszüntette az elfojtást. Egészséges, jó életet élt, letette a szegénységet, stb. Erre két napja elment. Pont a szülinapom előtt két nappal. Az milyen.

meg vagyok róla győződve, hogy ez is lehet egy életcél, és hogy ő (aki egyébként tök egészséges volt és vagy 20 évvel fiatalabb a koránál) bevégezte ezt, és az életével megmutatta nekem, hogyan lehet ezt csinálni. És hogy mindez azért történt, hogy mostantól én is így éljek. :)

Mert szükségem van erre az erőre ahhoz, amiért megszülettem. nem tudom hogyan, de valahogy tudom.

Namaszte