Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szia, Éva!Most van időm válaszolni. :)A személyiségtípusok
2011. január 09. vasárnap, 11:57 | szildiko1   Előzmény

Szia, Éva!
Most van időm válaszolni. :)

A személyiségtípusok ismerete sok helyen nagy segítséget nyújt. Például az eladónak az üzletben, a pedagógusnak a gyerekcsoportban, stb.

„A legelső tipológiai rendszert Hippokratész görög orvos alkotta meg mintegy 2400 évvel ezelőtt. Hippokratész alapvető szempontja a típusok felállításánál, illetve a személyiségek osztályozásánál a vérmérséklet, görög szóval: temperamentum volt. Elmélete szerint az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: a vérből (sanguis), a sárga epéből (chole), a fekete epéből (melaina chole) és a nyálkából (phlegma). Attól függően, hogy a személyiség felépítésében a négy nedv közül melyik a domináns, négyfélé - szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus - vérmérsékleti típust írt le.”- olvashatjuk Ranschburg Jenőtől.

Feltételezem, Hippokratész ezt az elméletet, külső viselkedések, reagálások megfigyelése alapján állította fel.
Mi menjünk kicsit tovább: vajon mitől lesz valakinek több nedve egyikből, kevesebb a másikból?
És erre már jöhetnek a válaszok, kinek-kinek a világnézete szerint: öröklés, előző életek, családi sorsközösség, stb.
Vagyis a családfelállítás a problémás jelenségből indul ki, de a megoldást sokkal mélyebben keresi, és gyakran találja.

Nézzük a gyakorlatot. A kolerikus személyiség ritkán jön családfelállításra amiatt, hogy gyakran dühbe gurul. (Természetesen vannak kivételek!) Vagy azért, mert a lelki fejlettsége még nem tart ott, vagy nagyon erős a családi kötése, esetleg…..
Aki családfelállításra jön az vagy a gyereke, vagy a partnere. Ha a gyerek jön, akkor az a feladat, hogy elfogadja a szülőjét olyannak, amilyen. (Te vagy az én verekedős apám/anyám.) Ez bizony időnként igen nehéz De a saját érdekében fontos, mert csak így áramolhat hozzá zökkenőmentesen az életenergia, és válhat szabaddá. Amíg haragszik vagy lenézi a szüleit, addig kötésben marad. Be szoktuk állítani a szülő sorsát is, (vagy az ősök sorát – szükség szerint) hiszen ő sem véletlenül lett olyan, amilyen.
Ez azért is nehéz téma, mert ilyenkor előkerülhet a „szegény gyerek” gondolkodás, és a verekedő szülő elitélése. Viszont a gyerek szolidáris a szülőjéhez (és a családjához) – akármilyen is az – és ha elítélünk bárkit is, akkor nem segítünk neki.

Ha a partner jön, akkor az a kérdés, ő miért ezt a személyiségű társat választotta?

Röviden: családállítás szempontjából nem fontos a Hippokratészi személyiségtípus. A segítségnyújtáshoz nincs szükség rá. Sőt, ha megragadunk ott, akkor még gátol is.

Remélem, válaszoltam-e a kérdésedre.