Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
haragról újra
2011. január 08. szombat, 18:46 | Michaelita

Nem könnyű a haragvó embernek jól kommunikálni. Lehet, hogy évekbe telik, mire már jól megy, de a lényeg, hogy próbáld és próbálkozz és egyre jobban fog menni. Lehet, hogy sok időbe telik, de megéri.
Én sem láttam és tanultam erre semmilyen jó mintát, de valahogy belülről, ösztönösen ráéreztem, hogy hogyan és mit kell mondanom. Ha bízol magadban, akkor ezt meg tudod tenni és egyre jobban fog menni. Képes vagy rá!

Az elmúlt élettel kapcsolatban meg véleményem szerint megint csak elég, hogy belülről engedélyezed magadnak, hogy jöjjön akár előző életbeli történés, tapasztalat is, s meglásd idővel magától jönni fog (nem kell érte semmi különöset sem tenned, elég az engedélyed). Ugyanis a tudatalattink és a tudatfelettink valamiféle - számomra most még - rejtélyes kölcsönhatásban állnak egymással, s a megfelelő időben a Felsőbb Én mindent a felszínre dob, amikor képes vagy a fogadásárá/megértésére/feldolgozására.

Karmatörlő nagyon jól vázolta a haragban rejlő lehetőségeket, ez mindannyiónknak segít abban, hogy ne csak mint egy elítélendő érzelmet lássuk, hanem a benne rejlő adottságokat is.

Még az jutott eszembe, hogy a haragvás energiája is jó valamire. Mégpedig arra, hogy kiégeti a régi mintát, kilendít a megszokásból. Tehát szerintem haragudni még mindig jobb, mivel tisztító hatású, mint a régi, tespedt állapotban várni valami földöntúli csodára, de nem tenni érte semmit:)

Érdekesek a felvetések, hogy mivel hozzátok összefüggésbe a haragra való hajlamot.
Szerintem, ha valaki szimplán csak szenvedélyes természetű, s valamiért sokszor és mélyen megélte a környezetében ezt az érzelmet, vagy ne adj Isten valamit elfojtott/leblokkolt magában, az már önmagában elegendő, mert amikor a szellem kiszabadul a bedugaszolt palackból, akkor az előtörő legintezívebb érzelmek egyike pont a harag, véleményem szerint. Bár ettől függetlenül Nektek is lehet igazatok.