Elfogadod Önmagad?

Nekem is nagyon tetszik amit írtál. Nálam is időszerű újra a kérdés.

Szerintem az akarásban is valamiféle egyensúly az, ami továbbvezet és "jó" érzetet ad, vagy a "helyünkön tart". Ha kiteszem bárki akaratának, lett légyen az egy elképzelt Isten, vagy még rosszabb, ha egyház, vagy tanító, vagy még rosszabb, ha mások a magam, a sorsom, akkor csak tévelygek. Kell bíznom önmagamban. Az erőmben, az érzéseimben, az intelligenciámban, a szívemben, abban, amit örökül kaptam. És tudni dönteni és használni az akaratomat. (Ego tudatos használata).

De ebben sem jó túlzásba esni. Kell tudni bízni valahogy abban, amit tanítanak, hogy a világ alapvetően szeretet természetű, és minden, a jó és a rossz is alapvetően érted/értem - értünk van. És bölcsességet tanulni és tisztánlátást és hitet, technikákat, hogy ezeket megtartsuk, hogy amikor nem is látjuk, mi miért van pontosan, legyen erőnk továbblépni, fejlődni. Valami ilyesmi.

A ki vagyok kérdésnél most ott tartok: fejtegetem már egy ideje magamról azokat a dolgokat, amik nem vagyok.

A kérdés az: vajon a végén ott marad, ami valójában vagyok??

Namaszte