Elégedett vagy az egészségeddel?

A gazdasági világválság kicsit hat rám, mert a körülöttem élő emberek meg vannak hülyülve tőle. Na, ez hat rám, nem maga a válság. Nekem soha sem volt pénzem, csak amennyire szükségem volt. Most semennyire sincs szükségem, így nincs egy fillérem sem. Viszont nincs egy megveszekedett forint adósságom sem. Így azt mondhatom, hogy sok milliomosnál (akiknek a vagyona valójában adóságból gyűjtött forgóeszköz) sokkal gazdagabb vagyok. Ennek ellenére megvan mindenem, amire szükségem van - sőt jóval több is. Nagy részét szívesen ki is dobnám az életemből. Csak azért nem teszem, mert a családomnak 'kell'. Szükségük nekik sincs rá jobban, mint nekem, de ragaszkodnak hozzá. És ragaszkodnak ahhoz, hogy egyre több és több ostobaságot vásároljanak maguknak, a saját szórakoztatásukra, és az én bosszantásomra. (Erősen emlékeztet ez engem Fionára, aki a megszabadítását követő napon, útban Farkwar nagyúr országa felé, odaállt Shrek elé, és a pofájába ordította, hogy, "nekem éjszakai szállás 'kell'!) Ezért aztán azt mondhatom, hogy engem a válság egyáltalán nem érint, viszont egyre idegesítőbb azok viselkedése a környezetemben, akik azt mondják, hogy egyre kevésbé tudják megvenni mindazt, amire valójában - az én felfogásom szerint - semmi szükségük. Csak 'kell' nekik -, mert a többinek is van. Nekem nem kell. Ezért nem érint a válság.
Igazad van tehát, Sanyi, amikor azt mondod, hogy a válság 'egyének válsága'. Tökéletesen így van.