Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
spiritosaurus képe
Na én most megkísérlem megközelíteni a témát más
2011. január 01. szombat, 21:48 | spiritosaurus

Na én most megkísérlem megközelíteni a témát más szemszögből is. Ugyanis alfa irományában megjelent a nyelv, mint átviteli eszköz, és (nekem legalábbis) a blog központi témájának sokkal inkább ez tűnik, mint az, hogy már megint módszereken, meg elméleteken menjen a röplabdázás.

Véleményem szerint pont a nyelv, a beszéd az, ami ezt a hermess által megfogalmazott "különbséget" megteremti az állati és emberi tudat között. Azért az idézőjel, mert szerintem állati és emberi tudat között nem lehet különbséget keresni. Még pedig azért nem, mert egyrészt mindkettő ugyanolyan, másrészt viszont tök különbözőek. Ez olyan, mintha a szőlőt hasonlítgatnánk a banánnal. Mindakettő ugyanolyan, hiszen mindakettő gyümölcs, mindakettő finom, mindakettő szép, ugyanakkor mindakettő tök más, hisz nézzünk csak rá, kóstoljuk meg, érjünk hozzá, semmiben sem hasonlítanak.

A másik meg, hogy objektív összehasonlítás szerintem a formai világban nem létezik. Márpedig a nyelv az már a formai világ része. "Formát" ad érzéseinknek, gondolatainknak. Megpróbálja mások számára érzékelhetővé tenni azt, ami lejátszódik a szavak kiejtőjében/leírójában. Tehát teljesen szubjektív. Arra az az egy emberre igaz, aki leírja/kimondja a szavakat. Akiknek mondja, azok viszont attól, hogy egy "átviteli eszközzel" továbbítva lett hozzájuk egy üzenet, még abszolút nem biztos (sőt), hogy ugyanazt
át fogják élni önmagukban a szavak láttán/hallatán, mint amit a közlő átélt abban a pillanatban, amiről később a közlendője a szavak segítségével fog szólni. Viszont az is lehet, hogy akiknek közli, azok már át élték ugyanazt az élményt, érzést, csak egy teljesen más külső hatás, szituáció következtében. Szóval szerintem minden összehasonlítás, amit mi magunk körül érzékelünk, csak egy szubjektív megközelítés lehet.

És ami még a nyelvvel kapcsolatban nekem felbukkant gondolatként, hogy bizonyos szinten akármennyire is érvelek a nyelv szükségszerűsége mellett, úgy gondolom, ez is mint minden más, szépsége mellett nagyon is veszélyes. Mert ha jobban belegondolok, azzal, hogy egy gyermeket megtanítunk beszélni, ugyanúgy odaadjuk neki az elmebaj ajtajának kulcsát, mint az élet ajtajáét. Vajon, ha nem tudnánk beszélni, lennének gondolataink? Szerintem nem, hiszen kell a nyelv, hogy gondolattá formálja az érzést. Már maga a gondolat is a formai világ része. Ha nem lenne nyelv, akkor megmaradnánk inuitívnek, nem gondolatok alapján cselekdnénk, hanem érzések alapján. És az állatoknál, akiknek "fejletlenebb" nyelvük van, ez így is működik. Tudós nyelven ösztönnek hívjuk, pszichológusként tudatalattinak, nekem meg intuíció, teljesen mindegy, lényeg hogy ez az állatoknál jobban működik akár kommunikációban, akár túlélésben. Szóval a nyelv pont annyira szükségszerű, mint amennyire fölösleges is. A mai a világban ezzel tudjuk kifejezni magunkat, és én például tök szeretem hallgatni a nyelveket, azokat is amikből egy szót se értek. Valahogy szeretem a csengését, magát a hangot, a vibrálást. Mégis onnantól, hogy beszélünk egy nyelvet, máris megosztottá válik az elménk, és kilép az egységtudatból. És itt visszakanyarodnék még egy kicsit az állat-ember összehasonlításhoz: mindkettejük tudata egy és ugyanaz (ön+egység egyaránt), csak az ember az elmével kettéosztja, hogy utána "megvilágosodás" címszóval újra eggyé olvassza, míg az állatok ezt elme híján nem teszik meg, de így nem is képesek a megvilágosodásra. Szóval az egyetlen tényleges különbség, amit a kettő közt találhatunk, maximum ennyi.

Na most hogy ebből a hozzászólásból ki mit szűr le, azt rátok bízom, mert én így a végére már azt se tudom mit írtam :D:D