Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
ezt kétlem: "Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az
2010. december 29. szerda, 18:13 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

ezt kétlem: "Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az emberek,akik túl szigorúak,szinte kíméletlenek magukkal szemben,pont ők várnák el a másiktól is ezt a kíméletlen -önszeretet legkisebb szikráját is nélkülöző- önmegvalósítást,és általában többnyire ebből pattannak ki a konfliktusok is.
/amikor valaki nem akarja ugyanezt az önsanyargatást,mert ennél jobban szereti és elfogadja esetleg magát./"

A szeretet nem valami rózsaszín maszlag, van benne erély is, meg alázat is. :)

Az egó tévképzete fáj, ha valamit bántásnak vélsz. Itt a baj: önazonosulsz olyannal, ami nem igaz!

Majd, ha mindenki ezen dolgozik, nem kell annyit magyarázkodni: h nincs hangsúly, stb. Nem ez a baj! A feltételezéssel van baj! Már eleve a "sértett" sértést vél , ennyi :).

Gyakorlatilag sértődött meg rám néhány napja egy ismerősöm ezért is: Ágikának szólítottam, és kész lett :).

Sőt, ha megfigyeled, kaptál már durvább szavakat másoktól, azok nem érintettek sosem olyan érzékenyen, mint pl az én írásom, akármit is írtam. Itt van az, kit szeretünk, kit utálunk, kit "lenézünk", holott "nem ítélkezünk" :). Hát igen.

Nem mindegy, kitől mit olvasunk. A kialakult kép a fejünkben az zavar meg. Emlékeztek Szabox névváltoztatására? Mindenki, hu, de jó, de tudatos, addig hiába is írt bármit, vagy lehurrogták, vagy el sem olvasták.

Természetesen ne vedd magadra, csak úgy, általánosságból írtam. Csak számomra érdekes, ha kiírsz (írunk) valamit magunkból, az még ha bántó is, elvárjuk, h megértsék, elfogadják, míg hallani, visszafelé, már nem benyelhető. Pedig hát az élet ilyen: kölcsönhatás.

(Az sem baj, ha utálsz valakit, mond ki nyugodtan. )

Itt is lényeg: önismeret. De nem mindegy, milyen! Nagyon nem! Elszállós, önhazudós, vagy valódi elfogadós! Ha valódi lenne az önszeretet, nem lenne, ami kibillentene: tudnád azt mondani, na és, ilyen vagyok és kész! Ehelyett jön a kitörés! Na itt azért sántít a nagy szeretem magam állapot :).

Csak azt nem értem, miért baj ez? Mindenkinek van rossz és jó oldala is, mindenki egyszerre szerethető és utálható is! Talán ezt kellene elfogadnotok, és akkor nem lenne perpatvar :).

Amit én tapasztalok: elkülönül bennetek a filozófia és a valódi hétköznapi élet.
Éva, írtad nekem a buddhizmust (ráadásul kérdőn :)).
Nem csak buddhista vagyok. Gyári munkástól, egyedül álló nőig minden, még rossz is :). Ami biztos: csak az az igaz, amit az életedre ki tudsz vinni, csak azt éled!

Egyszer írtad: "világomban minden rendben van", pont egy vita kapcsán, még Miki blogjában, a háborúk kapcsán. Nos, értelmezés kérdése: ha abból indulsz ki, h neked ez azt jelenti: minden kényem kedvemre való, akkor persze, semmi sincs rendben. De ha abból: minden rosszat, bajt, azért vonok (tehát a saját felelősségem) fejem felé, h tanuljak, megérjek Istenhez, akkor azt fogod mondani, igen, ezek a leckék.
Sőt, mindent bajaimnak köszönhetek, formálják jellemem.

Még az is eszembe jutott, poénból beírom a betegségek lelki okai blogba: buddhanita fóbia, kinek mi a lelki oka?
Mert hát ugye, ennek senki nem járt még utána :). Pedig már hányszor kértem, és kérdem is!