Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Tudatos Álmodás - Álom vagy valóság
2010. december 27. hétfő, 19:59 | Halandó (útkereső)

Véletlenűl tévedtem erre az oldalra és mivel nem volt más dolgom beleolvastam a hozzászólásokba. Feltünt, hogy egynéhányan félreértik a tudatos álmodást. Olvastam is persze a tudatos álmodásról, de inkább tapasztalataimat fogom megosztani veletek a következőekben hisz ezek mélyebb benyomást hagytak bennem.

A tudatos álmot (lucid dream) a teljes éberségi állapot jellemzi és persze az hogy aktív szereplői vagyunk. Valóságnak éljük meg és nem álomnak. Ebben nem különbözik a fizikai valóságtól. A tudatos álom valóságát benső világunk valóságának hívnám a fizikai valóságunkét pedig künső világunk valóságának. Habár ez így nem teljesen igaz, mert mindkét világ az agyban vállik érzékelhetővé, szóval nincs benső, nincs künső világ. E miatt szerintem maga az érzékelés/észlelés fontossabb mint akármi más.

Azért hívjuk a tudatos álmot álomnak, mert a fizikai élet ébrenléti állapotából szemléljük és ebből a szemontból igaz, álomról van szó. Viszont a tudatos álomban lévő nemcsak éberségi hanem ébrenléti állapot szempontjából nem lehet álomnak nevezni. Tudatos álomban a fizikai valóság mint emlék létezik számunkra és nem, mint realitás. Tán asztrál szintnek hívják ezt a realitást.

Élénk álmokból keletkeznek a tudatos álmok. Élénk álmodás esetén azért nehéz ráébrednünk arra, hogy álmodunk, mert az álom valóságnak tűnik. Az álom élénksége a fizikai valóság látszatát kelti bennünk. E miatt fel sem merűl bennünk az, hogy álmodunk. Viszont ha olyasmi történik az álomban ami nem történhet meg a fizikai valóságban és az ottani éberségi állapotunk megközelíti az ébrenléti állapot éberségét akkor gyanút fogunk. Ez az a pont amikor az élénk álom tudatos álommá válhat. Érdekes módon amikor tudatosúl bennünk az, hogy álmodunk akkor veszti el az álom az álom jellegét és vállik valósággá, olyanná mint a fizikai. Persze a fizikai valóság szokványos látványát össze sem lehet hasonlítani a tudatos álom fantasztikus és állandóan változó szuper kreatív világával. Azért nem mondanám azt, hogy a tudatos álom az jobb, mint a sokszor közönségesnek és unalmasnak vélt fizikai valóság, hanem inkább más.

Tudatos álmodás során egy másik testben élünk, azt tapasztaljuk, érezzük. Valószínű ezt hívják asztrál testnek. Elfogadjuk az álmot, mint valóság, mert az is és úgy élünk, mozgunk benne, mint itt a fizikai valóságban. Viszont ha megfeledkezünk arról, hogy ezt a valóságot és személyiségünket a fizikai testünkben álmodjuk akkor megszűnik valóságnak lenni és vissza változik álommá. Elvesztjük a tudatosságunkat. Az álombéli tudatosságot akkor nem fogjuk elveszíteni ha nem feledkezünk meg arról, hogy az álombéli valóság annyira való, mint valótlan. Tán így van ez a fizikai élettel is.

A tudatos álom egyik legfontosabb jellegzetessége az, hogy magában hordozza a fizikai négy dimenziós valóság jellegzetességeit. Viszont ott olyan extra dimenziók is jelen vannak amelyeket itt sosem tapasztalhatunk meg. A tudatos álom elmaraszthatatlan része az érzékelés, tér, távolság, szélesség, hosszúság, magasság, fény (színek) és az idő. Viszont mind ebből hiányzik az a fajta logika vagy következetesség amelyet itt a fizikai valóságban megszoktunk. Példáúl a felhők az égen vannak, de valamikor megtapinthatjuk őket úgy, hogy a földön állunk. A tudatos álomban lévő anyagnak - beleértve testünket - egyik megnyilvánulását a zseléhez lehet hasonlítani. Valószínű ezt hívják éternek. Énünk úgy tapasztalja meg az álmot, mint egy életre kelt szinház és magát, mint egyik szereplőjét – úgy, mint itt a fizikai életben. Tudatos álomban az álmot el lehet tüntetni – mondjuk úgy, hogy becsukjuk a szemünket - és magunkat nem, mint forma fogjuk megtapasztalni hanem mint egy üres teret betöltő tudatosság.

Tudatos álomban lévő törvények flexibilisek. A falon valamikor át lehet sétálni valamikor nem. A betűk egy papiron valamikor összemosódnak valamikor nem. A kiszámíthatóság annyira része, mint a kiszámíthatatlanság. A karakterek önálló életet élnek, de mintha mi lennénk a forrása mindennek. Mintha ezek a karakterek testesítenék meg a jungi archetípusokat. Megtalálható a menyország és a pokol, a bölcs, az animusz/anima, de a gonosz is.

Ha helyesen viszonyulunk a tudatos álmodáshoz akkor az önismeret fontos részévé válhat.