Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kavics22 képe
Utalva Balázs számomra adott válaszára, én bizonyára nem vagyok
2010. december 20. hétfő, 15:50 | Kavics22   Előzmény

Utalva Balázs számomra adott válaszára, én bizonyára nem vagyok "bárki", de még akárki sem, inkább "senkisem", de az is csak szeretnék lenni.

Most, hogy igencsak elért a fájdalmas állapot, nem tudok mást tenni, mint tudomásul venni és a fájdalommal együtt élni a mindennapjaimat. Hiába mondom magamnak, hogy ezt csak az ego teszi, attól az még ott van és kegyetlenül gyötör. Szívesen átadnám már az ördögnek is, de nem kell senkinek, rám szabták, rám íródott, nekem címezték, nincs menekvés előle.
Lehetnék ugyan tudatosabb is, de bevállalom, hogy egyáltalán nem vagyok és igenis rohadtul fájnak bizonyos dolgok. Át kell mennem a folyamaton, nem tudom máshogy megélni a veszteséget, csak fájdalommal. Eltagadni sem tudom, mert akkor hazudnék magamnak, jó mélyre leásnám és legközelebb dupla erővel törne fel. Szóval inkább felvállalom, jöjjön a szenvedés, majd szépen kimászok belőle, ahogy eddig is tettem.

Bizonyára valamit nagyon rosszul csinálok, hogy nem vagyok érzéketlen, nem tudom megtagadni önmagam, egyszerűen átengedem magam a fájdalomnak. Igaz, vannak alternatíváim, amivel enyhíthetem, de a folyamat akkor is folyamat a maga megéléseivel, szenvedéseivel együtt.

Tudom, visszanézve már máshogy fogom látni, de visszanézni csak a jövőből lehet, én pedig a jelenben vagyok.

Mester már soha nem leszek, az biztos, de ezek szerint még tanítványnak is gyatra. :)