Milyen gyakran szoktál meditálni?

Sziasztok!

Már bocs, hogy megkérdezem, de miről is vitatkoztok itt? Arról, hogy ki tudja kiről megállapítani hogy megvilágosodott-e?? Hát nem tök mindegy, hogy ki mit gondol ebből a szempontból magáról?
Minek játszmáztok? :) Mi az értelme? A végén megállapítjátok az igazságot?
És kinek az igazsága lesz? :))

Come back, on board, please....

Amúgy Hamvas gondolatai gyönyörűek. De ő csak a belső "megvilágosodás" (ha már itt tartunk :) szülte jelenségről és annak természetéről ír itt. Azzal hogy egy meg nem értett, zseniális ember feltétlenül üldözött és megalázott kell h legyen, nem értek egyet. Számos zseni élt a világon, akit nagyon is megértettek és elismertek. Igaz, kevesebbről tudunk, mint olyanokról, akikkel minden baja volt a világnak. De egyébiránt ezeknek magukkal is minden bajuk volt.... (Ami bent, az kint. - ismerős?)

Jézus nem ezek közé tartozott. Mert igaz, hogy aki jóval fejlettebb a környezeténél, annak egyre nehezebb alkalmazkodni, de ez a feladat mégis az övé, a fejlődése elkerülhetetlen következménye, ami AZ Ő DOLGA innentől kezdve. És ha tudatos, nem terheli a világra sem a saját fejlettségét, sem a világ fejletlenségét. És Jézus tudta ezt és tette.

Én is élem (és mindenki, csak vegyük észre!) ezt a folyamatot kicsiben, pl. a szüleimmel, és állítom, hogy a legnehezebb az, hogy a/ az ember sosem szálljon el, és kérkedjen azzal, amit tud (Jézus: "Ne botránkoztass meg!" parancsolata többek közt erről is szól - Uri Geller és társai jó hasznát vehetnék), mindig vegye figyelembe, hogy hogyan kommunikálja magát, hogy mások hol tartanak...; b/ folyton alázatot tanúsítani olyan helyzetekben amikor úgy tűnik, mások azért bántanak, amilyen vagy , vagy amilyenné váltál, mert valójában csak arról van szó, hogy azért nem látnak téged, mert magukat sem látják. Ott tartanak, ahol te évekkel ezelőtt. Itt kell az alázat és a kegyelem és a szellemi erő (tudás) hogy ezeket a helyzeteket szeretettel tudjuk kezelni. Ez nem megaláztatás. Sőt, ilyenkor is fel lehet emelni a környezetet. Csak meg kell érni hozzá.

Jézus egyébként nem áldozat volt a történetében, hanem tudatosan vállalta be.
Gondoljátok, hogy aki bölcs, gyógyít, hatalma van az anyag felett, vízen jár, meg eltűnik amikor akar, akkora szeretetre és tudatosságra képes, mint senki más, legyőzte a démonait (sivatagi elvonulás), majd pont ebből a helyzetből ne tudta volna simán kivágni magát? (És mosolyogni egyet a sok marhán? - Bocsánat, birkán... :)

meg kellett mutatni a sok materialistának, meg hiedelem-gyártóknak, hogy mi a valóság. Mi a törvény, a szellem törvénye az anyag felett, és a szeretet törvénye, hogy ne féljenek már annyira, és vegyék már komolyan amiről papolt nekik.

Szerintem ezért csinálta. Az élettörténete része volt. Ennyi.

És tök unalmas már a sok misztifikáció, meg ajnározás. Szerintem ő sem örül neki. :) Azért élt, hogy példa legyen. Annak a példája, hogy MINDANNYIAN LEHETÜNK OLYANOK, MINT Ő. EGY TELJES EMBER.

Hogy értsük meg végre, mit jelent embernek lenni. Élni az életünket. Tanuljunk valamit az ő példájából, a teljes ember példájából, és fordítsuk a magunk hasznára. Tegyük le az illúzióinkat és tanuljunk meg látni és szeretni.

Namaszte