Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
A megélés hitelessége
2010. december 14. kedd, 21:26 | Karmatörlő (útkereső)

Ez a tanmese a megtagadott érzésekről szól, a falak emeléséről.
Amikor valami veszteségként élünk meg, akármilyen kicsi veszeteség is, az veszteség. Ha nem éljük meg, hanem átszínezzük, á az nem is veszteség volt, az valami más volt, akkor önmagunk ellen fordulunk, megtagadjuk önmagunkat. A veszteség eltagadása a veszteségélményt a tudatalatti mélyére űzi. A veszteségélményt fel kell dolgozni, aminek szabályos rendje van és a racionalizáció és megértés, hogy valójában miről szólt az élmény, ez a kulcs az elengedéshez. Akkor már valóban nem lesz veszteség.

A panaszkodás semmi más, csak dagonyázás a sérelemben, és nem hajlandó az okok, az események belső kapaszkodóinak feltárására.

Mindahányszor valamit fájdalomként élünk meg, az fájdalom. Akkor felesleges azzal jönni, hogy valójában nincs is fájdalom, mert persze igaz, hogy valójában nincs fájdalom, de ha a megélés a fájdalom, akkor azt kell megélni. Lehet, hogy ha rutint szerzünk a fájdalmas élmények feldolgozásánál, akkor legközelebb már nem fájdalomként éljük meg ugyanazt a helyzetet, de ha a megélésünk fájdalom, akkor nem hazudhatjuk el, merthogy fájdalmat csak a tudatlan csőcselék érez és nekem ez akkor sem fáj, mert én már faszányos mester vagyok.

Valahányszor elhazudjuk valódi megéléseinket, hazudunk magunknak. Nem kéne, mert az önhazugságaink is visszatérnek hozzánk. Nem kerülhetjük meg a leckét a félelem, fájdalom, bűntudat, veszteség, csalódás élményeit meg kell tanulnunk feldolgozni. Ha már megtanultunk bánni ezekkel az energiákkal, akkor már ezek nem léteznek, de addig nem szabad elhazudni a megélt érzéseinket.

:)