Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
Édesapám
2010. december 11. szombat, 0:01 | Michaelita

Nem olvastam a könyvet, amiről írsz, s csak remélem, hogy folytatja a felsorolást.
Merthogy én a saját Apámat nem tudom besorolni egyik típus alá sem.

Az Édesapám mindig elérhető volt, amikor csak szükségem/szükségünk volt rá. Volt saját tekintélye, nem kellett tekintélyelv alapján elérnie dolgokat. Megértést, figyelmet és sok szeretetet kaptam/kaptunk tőle. Mindig mindent meg lehetett beszélni vele, bármikor, bármilyen időpontban.

Amikor lázadó időszakomat éltem, akkor gyakran és hangosan vitatkoztunk, veszekedtünk, de elég hamar megbocsátottunk egymásnak és elég gyorsan helyreállt a béke (mindketten beláttuk, hogy hol voltunk túlzóak a vita hevében) Ezt az időszakot leszámítva jó kapcsolatunk volt egymással.
Nem is lehetett más, mert egy őszinte, igazságos, nemeslelkű ember volt, emberi hibákkal, amelyekkel együtt is elfogadható és szerethető volt. Már érett, felnőtt nő voltam, saját családdal, saját gyerekkel, amikor meghalt. Nagyon hiányzik, de ha igazán szükségem van rá, akkor a szívemben velem van (amikor szükségem volt a segítségére, akkor álmomban is kaptam tőle segítséget/tanácsot).

A Bátyámmal már nem volt ennyire felhőtlen a kapcsolatuk, mert az Anyukám folyton Apám ellen hergelte a Bátyámat, de még Őt is próbálta megérteni és figyelni rá, s Őt is szerette, illetve amikor mindketten át tudtak lépni az indulataikon, a haragjukon, akkor újra láthatóvá vált közöttük a szeretet.