Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
fehercsongor képe
hűha
2008. augusztus 06. szerda, 21:05 | fehercsongor   Előzmény

Nem tudom, hogy mi a helyes megoldás, még a magam számára sem, de meglátásaim azért vannak. Nem lehet TUDNI. Lehet, hogy egy mester, egy avatar, stb. TUDja, de ez a lehetőség nekem csak elméleti. Ha csak megsejtek valamit, ráérzek, nekem már az a boldog bizsergés, szellemi gyönyör is elég. Bocs, ha nagyon határozottan adom elő a semmit.
Tapasztalat van. A jól-rosszul nyertes-vesztes már egy belénk ivódott, és folyamatosan ivódó értékelés, amit akkor kell csak figyelembe venni, amikor többé válni segít, egyébként a segítségével magunknak okozott szenvedés inkább enyhítendő. Természetes alapja a fizikai test, ami a kettősségek világába beágyazódottan megtapasztalja ezt. Aki csak a szilárd testén keresztül tapasztal (lehetetlen csak kizárólag azon át) annak az érzékelése végletesen kettős: egyik véglet maga a pokol, a másik egy émelyítő mennyország. Tekinthetjük azt a testet az őt átható lélek? Szellem? Salakjának is, ami fokozatosan átfinomul az egységbe, (Isten, holografikus tér, stb.)ahol a miáltalunk részekként, ellentétekként, egymást kizáróként, különállóként érzékelt dolgok helyett van a VALÓSÁG. A tudat: valami figyelő tapasztaló dolog? Lehúzhatod a szilárd tesbe, de felemelheted, lebegtetheted a már nem kettős érzékelésű átmeneti testedben is.
A tested intenzív érzéklete innen nézve csak álom, megtörténik, de nem sérthet, igaz örömmé se válhat, mert nem ellentétekre bontva fogod fel. Ha még azt is hozzáteszem, hogy ezen a szinten már a testet és tapasztalatait is te teremted magadnak, akkor bezárul a kör. Ugye jó a beszélőkém?
Nincs helyes megoldás. Amíg elkülönülve létezel, addig az egyetlen helyes megoldás a magad számára te vagy, vagy lehetsz (amíg még szenvedsz.) A hitnek szerintem, egyetlen alapja van: Isten szeret téged.
A hit a megingathatatlanság, a látszattól kételkedni nem kezdő szilárd bizonyosság. Nem mindegy, hogy mit teszünk alapjává, és hogy cselekedeteiddel naponta oltárra emelve ápolod, vagy lelked sőtét zugaiba száműzöd.
Ne AKARj helyes megoldást. Lépj ki belőle, húzódj vissza magadba, és emelkedj felül. Ismétlődik a helyzet? Élvezd a játékot, az egyre lazább, egyre szabadabb cselekedetekre sarkalló kihívást!Nem kell rögtön "nyerned". Rengeteg időd van. A lelked örökkévaló. Ha gyanítod, hogy a helyzetet szenvedésként élnéd meg, akkor inkább hozzá emelkedj, vele azonosulj, ne a végetelen pilllanat káprázataként mulandó testeddel. Kérdezd meg magad, a lelked vezet, a szíved válaszol. A felismert és fel nem ismert lehetőségeid ott nyüzsögnek körülötted és tökéletesen a te személyedre szabottak. Játszd teljes odaadással, nyíltszívvel a feléjük irányuló szerepedet, többé válsz általa, és ne tedd az életedet zárójelbe, egy neked
járó elképzelt jobbra vágyva. Azon a helyen felcserélhető bábú lennél, a saját helyeden Isten játszik általad. Van egy pont, ami után már sem a belédépült, sem a külső külvilág nem talál már fogást rajtad, mert
nincs kin, mert szeretettel kineveted magad, a korlátaidat, amik ugyan vannak, de mégis elhagyva már(mankók, és nem gátak). Nem szabad görcsös akarattal, izzadságszagúan lemondani. Amikor eljön az ideje, mint bábból a lepke bújsz ki, akarás nélkül. Persze azért törekedni, szándékként ápolva életben tartani egy célt mégiscsak kell, hogy ne csak sodródj addig amig már elkerülhetetlen, hanem az első lehetőségnél kiröppenj. Kis és nagy változások is is jobb ha így történnek.
Mégegyszer az akarásról: "Vágyod, akarod, soha el nem éred.
Lemondasz róla, s az öledbe hull. "
Az a baj, hogy ezt még kijátszani sem lehet, mert amig csak azért nem akarsz valamit, hogy ne a görcsös akarásod taszitsa el, addig nem jön, csak ha már tényleg, szívből, öszintén nem érdekel, akkor viszont már minek. Hasonló ez ahhoz, hogyha már mindent megtehetsz, akkor érdektelenné válnak a cselekedetek.
Ezt én is jól megszívtam már. Régen volt számomra tökéletes testű és engem szerető feleségem, és viháncoló szexusom. Aztán fészket vert bennem a gondolat, hogy a vágy által, ami hozzá fűz: ? rabláncon vagyok. Kértem az isteneket, hogy szabaditsanak meg a vágytól, mert szabad akarok lenni. Megkaptam.
Az egyedüli években sok lelki kincsre ráleltem, de engem nem vonzó testű partnerekben, és , -mellett.
Most hosszas gyötrődés után megint megkaptam a számomra tökéletes testű és lelkű társat, és lassan már nem tudom elvenni. Pedig elgondolkodtam, hogy egy töredék pihéje is többet ér az én összes bölcsességemnél. Bocs, hogy kissé zavarosabbra engedtem magam. felacso