Ha tehát sikerül kilépnünk a materialista gondolatvilágból, és nem a matéria működéseiből próbálunk a lélek dolgaira következtetni, akkor rájövünk, hogy nem tudjuk mi az igazság. Alapállapotunkban tehát az Isen szempontjából azért van leginkább szükségünk hitre, mert az tulajdoníttatik igazságul, vagyis a megmenekülésünk alapja és eszköze ily módon a hit.
Persze ez a kereszténység szempontjából van így.
Kérdés, hogy van-e mód arra, hogy megtudjuk az igazságot? Az igazságot, ami valójában a matéria világán kívül helyezkedik, amiről Isten is tudja, hogy nem tudjuk, és nincs is elvárása felénk ezzel kapcsolatban, annyi pusztán, hogy higgyünk, hiszen ez az egyetlennek látszó útja a megmenekülésünknek. A másik és nem tudom, hogy egyszerűbb, vagy éppen bonyolultabb útja, ha megismerjük a valódi igazságot, amely igazság felszabadítana bennünket, nyilvánvalóan az igazságtalanság a tudatlanság a hazugságok alól, amely hazugságvilágot az anyag-ember állít elő tudatlan, igazság nélküli, ezáltal hazug világában.
A gondolataink tehát nem vezethetnek minket semmilyen módon igazságra, hiszen a gondolkodás a fizikai test fennmaradásához nélkülözhetetlen. Igazságot ugya is nem találhatunk közte, mivel egy olyan világ történéseit dolgozzuk fel gondolkodás által, amely világról immáron tudjuk, hogy teljesen igazság nélküli.
A hazugságok átgondolása, nem válhat igazzá sehogy sem.
A tudatosság kérdése is felmerül, hogy akkor tulajdonképpen miben is vagyunk vagy nem vagyunk tudatosak?
Ha a matériához kötötten vagyunk tudatosak, akkor a hazugságvilág mélységeiben leszünk egyre tudatosabbak :)) sajnos ez látszik.
Ha azonban sikerül az igazságot megtudnunk, tehát megismerhetjük valamilyen módon a lélek mozgásait, akkor az igazság tudatosodik bennünk, így már tudatosságunk az Istenhez közelít minket, és bontja le rólunk a hazugság-világ rétegeit.
Úgy néz ki tehát, hogy a tudatosság egy tisztulási folyamat amiben nem magunkba gyűjtünk egyre több tudást, hanem a tudatlanság rétegeit hámozzuk le magunkról általa.
Az igazság sokféle módon megtudható, részben legalább is. Én a családfelállítást választottam erre a célra, bár a családfelállításnak nem az igazság felderítése az elsődleges célja, hanem, hogy a szeretet-rendek helyreálljanak, és a résztvevőknek nem feladatuk az igazságot megtudni egy adott klienssel kapcsolatban, de lehetőség van erre is.
Kérdés, hogy fel meri e vállalni valaki önnön valódi valóságát, önnön igazságát, ami az anyag-maszk hazugságvilága alatt próbál előtörni.
Családállítások során az látszik, hogy az igazság ismerete sokszor felfoghatatlan és elfogadhatatlan az ember számára, idő kell a feldolgozáshoz, de mégis elindul valami a családi lélekben ami a szükséges változást és a családi belső lelki rendet helyreállítja végül és elindulva az igazság megismerésének teljessége felé, egyre tudatosabbá válik az igazság, szembesülésünk vele pedig könnyebben feldolgozhatóvá és szokásunkká válik.
Ráeszmélni végül, hogy teljesen mindegy mi zajlik a fizikai világban, mert az egy teljes káosz, rendet tenni pedig nem lehet csak az igazság felszínre hozása által.
A rend alapja ugyan is jól látható, hogy az igazság egyedül, s amíg hazugságok világában gondolkodunk istenről, bizonyosan nem juthatunk el Isten valóságának megismeréséhez, tovább szaporíthatjuk értelmetlen és értéktelen ideáinkat róla, aminek nyilvánvalóan semmi kapcsolata Istennel vagy az igazsággal, vagy a szeretettel, mert e fogalmak az igazságban egyé válnak végül.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ha tehát sikerül kilépnünk a materialista gondolatvilágból, és nem a matéria működéseiből próbálunk a lélek dolgaira következtetni, akkor rájövünk, hogy nem tudjuk mi az igazság. Alapállapotunkban tehát az Isen szempontjából azért van leginkább szükségünk hitre, mert az tulajdoníttatik igazságul, vagyis a megmenekülésünk alapja és eszköze ily módon a hit.
Persze ez a kereszténység szempontjából van így.
Kérdés, hogy van-e mód arra, hogy megtudjuk az igazságot? Az igazságot, ami valójában a matéria világán kívül helyezkedik, amiről Isten is tudja, hogy nem tudjuk, és nincs is elvárása felénk ezzel kapcsolatban, annyi pusztán, hogy higgyünk, hiszen ez az egyetlennek látszó útja a megmenekülésünknek. A másik és nem tudom, hogy egyszerűbb, vagy éppen bonyolultabb útja, ha megismerjük a valódi igazságot, amely igazság felszabadítana bennünket, nyilvánvalóan az igazságtalanság a tudatlanság a hazugságok alól, amely hazugságvilágot az anyag-ember állít elő tudatlan, igazság nélküli, ezáltal hazug világában.
A gondolataink tehát nem vezethetnek minket semmilyen módon igazságra, hiszen a gondolkodás a fizikai test fennmaradásához nélkülözhetetlen. Igazságot ugya is nem találhatunk közte, mivel egy olyan világ történéseit dolgozzuk fel gondolkodás által, amely világról immáron tudjuk, hogy teljesen igazság nélküli.
A hazugságok átgondolása, nem válhat igazzá sehogy sem.
A tudatosság kérdése is felmerül, hogy akkor tulajdonképpen miben is vagyunk vagy nem vagyunk tudatosak?
Ha a matériához kötötten vagyunk tudatosak, akkor a hazugságvilág mélységeiben leszünk egyre tudatosabbak :)) sajnos ez látszik.
Ha azonban sikerül az igazságot megtudnunk, tehát megismerhetjük valamilyen módon a lélek mozgásait, akkor az igazság tudatosodik bennünk, így már tudatosságunk az Istenhez közelít minket, és bontja le rólunk a hazugság-világ rétegeit.
Úgy néz ki tehát, hogy a tudatosság egy tisztulási folyamat amiben nem magunkba gyűjtünk egyre több tudást, hanem a tudatlanság rétegeit hámozzuk le magunkról általa.
Az igazság sokféle módon megtudható, részben legalább is. Én a családfelállítást választottam erre a célra, bár a családfelállításnak nem az igazság felderítése az elsődleges célja, hanem, hogy a szeretet-rendek helyreálljanak, és a résztvevőknek nem feladatuk az igazságot megtudni egy adott klienssel kapcsolatban, de lehetőség van erre is.
Kérdés, hogy fel meri e vállalni valaki önnön valódi valóságát, önnön igazságát, ami az anyag-maszk hazugságvilága alatt próbál előtörni.
Családállítások során az látszik, hogy az igazság ismerete sokszor felfoghatatlan és elfogadhatatlan az ember számára, idő kell a feldolgozáshoz, de mégis elindul valami a családi lélekben ami a szükséges változást és a családi belső lelki rendet helyreállítja végül és elindulva az igazság megismerésének teljessége felé, egyre tudatosabbá válik az igazság, szembesülésünk vele pedig könnyebben feldolgozhatóvá és szokásunkká válik.
Ráeszmélni végül, hogy teljesen mindegy mi zajlik a fizikai világban, mert az egy teljes káosz, rendet tenni pedig nem lehet csak az igazság felszínre hozása által.
A rend alapja ugyan is jól látható, hogy az igazság egyedül, s amíg hazugságok világában gondolkodunk istenről, bizonyosan nem juthatunk el Isten valóságának megismeréséhez, tovább szaporíthatjuk értelmetlen és értéktelen ideáinkat róla, aminek nyilvánvalóan semmi kapcsolata Istennel vagy az igazsággal, vagy a szeretettel, mert e fogalmak az igazságban egyé válnak végül.