Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
H: Integrálás - Mindenkinek
2010. november 24. szerda, 12:01 | hermess   Előzmény

Ahány ember, annyi tudatossági szint, annyiféle értékrend - annyi vélemény. Mi itt nagyjából az 5. wilberi szinten vitatkozunk (torokcsakra alsó), ahol ugyan már elfogadjuk, hogy lehet valakinek más véleménye is, de még fontosabb a differenciálódás, a saját vélemény védelmezése és hangoztatása, hiszen ez a szint az önmegvalósítás kezdete. Az integrációra való képesség még feljebb található kissé, még tágabb tudatosság kell hozzá, de el fogjuk érni, nincs más választásunk… :DDD

Erre értettem valamelyik hozzászólásomban, hogy ezért a sok kíméletlen vita az itt blogolók között, mert a saját megkülönböztetésünk még fontosabb, mint az integrálás. Alább idézek Gánti Bence „Jóga” jegyzetéből, ahol ez a kérdés a jóga két irányzatának vitáját oldja meg Integrál szemlélettel (alulról felfelé – a személyes én és Felsőbb Én egyesítése, avagy a Felsőbb én megkülönböztetése - mindentől, ami nem az), és ez ide kiválóan illik a sorozatosan előforduló csetepaték jellemzésére. Ajánlom szíves meditálásra mindenkinek!

„Megkülönböztetés vagy egyesítés” kontra „megkülönböztetés és egyesítés” – aki a „vagy” szócskát használja, az megteremti az ellentétlátás ön- és társhipnózisát. Az ellen-tét (aki ellene tesz a másiknak) – megteremti azt, hogy a másikat ellen-félnek lássuk és tartsuk. Az ilyen szemléletet használó ember szíve ellen-áll, akkor is, ha a szerepszemélyiségében már nem azt hangoztatja, valami olyasmit mond, hogy „mind jó, mind jogosult és mindet elfogadom”. Ez a tudományos személyiség állapot (lásd Alfa Omega), a wilberi létra 5-ös szintje, amikor a személy az energiáját a saját álláspontja igazolására használja a másik ellenében, mert a világot még ellentétekben érzékeli.

Az, akinek a szíve kinyílt, egységet érez és integráltan szemléli a dolgokat, a „vagy” szócska helyett „és”-t használ, álláspontja a „megkülönböztetés és egyesítés”. Ez a wilberi létra 6-os szintjének megfelelő pozíció. Az ellentmondások mögött a közös mögöttest keresi és látja, az ágak között a fa törzsére kíváncsi. Ezzel a „szóteremtéssel” egy varázsütésre helyre áll a kép. Az ilyen ember társnak érzi a másikat, egy közös egység tér-részesének, fontos összetevő-adójának, ezért szívét kinyitja a másik felé, és keresi a másikat. Energiáját a két nézőpont ésszerű integrálására szánja. (A bekorlátozott sokszínűség adja ki a tökéletességet)

Mindannyian magunk döntünk, egyedül és belül: ellen-tét keltő akarok lenni, vagy integráló? Az ellentétkeltés szükséges átmeneti aktus, hogy differenciálni tudjuk az elemeket, amelyeket majd integrálunk. Az ellentétkeltést tehát a differenciálásig „jogos” elvinni, csak odáig fontos és gyümölcsöző. Attól a ponttól kezdve, hogy tisztán differenciáltuk a különbségeket (az álláspontunkat), már az integráció a következő lépés, amely egyben igényli, feltételezi a differenciálást, anélkül nem tud létrejönni.

Az, aki csak a differenciálással azonosul, megáll ott, és ahhoz ragaszkodik, az könnyen gátlóvá, feszültségkeltővé, sőt, tudásbéli akadályozóvá és pusztítóvá is válhat (tessék végiggondolni a jelenlegi és múltbéli blogozók stílusát, beleértve a magunkét is). Ez a „tudományos identitás” árnyoldala. Az Integrál szemlélet arra hívja fel az embereket, hogy a differenciálás után váltsunk, és tegyük meg az integráció lépését is!” (a zárójelek tőlem)

Én az 5. szintet hívom "önmegvalósítás mások rovására", a 6.-kat pedig " önmegvalósítás másokkal együtt" szintnek (torokcsakra felső). Az ötödik szint jellemző a vadkapitalizmusra, materializmusra, tudományosságra, haszonelvűségre, amit más szóval a "csalás" szintjének is lehetne nevezni. Ehhez képest a 4. vallásos szinten még egyszerű forgatókönyvbe csomagolt "hitek" csapnak össze, amelyek a gondolkodás híján még durvábbak lehetnek. A fejlettebb nyugatnak a 6. szintre kellene emelkedni (amit sokan közülünk egyénileg már megtettek, ezért fájdalmas a külső-belső értékrend ellentét). Ennek jól betett a válság, és most inkább visszafelé csúszunk, nálunk legalább is ez a helyzet.

Amikor stressz éri az embert, hiába van már 6. szinten, hajlamos visszacsúszni az 5. vitatkozó szintre, vagy még lejjebb. Akár a társadalom csúszik visszafelé a válság, mint stressz hatására az intolerancia, és a különböző hitek, a már nem csak ideológiában mért, hanem zsigerből támogatott ellenségkép felé egy emelettel még lentebb