Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A deja vu -t egy olyan emlékezésnek tartom...
2009. április 07. kedd, 14:09 | Huszti Sándor -...

Nekem régen viszonylag sok deja vu élményem volt, mindegyik emlékezetes marad, mert annyira meglepőek és felkavaróak voltak.

A deja vu -t egy olyan emlékezésnek tartom, amelyben a születésünk előtt megtervezett, "megálmodott" jövőnk részleteit látjuk meg, a történés pillanatában. Vagyis, gyakorlatilag nem a jövőbe látunk, hanem a jövőre emlékezünk.
Úgy gondolom, hogy a lelkünk a leszületés előtt bizonyos történéseket pontosan megtervez (míg másokat nem!), de erre a tervre való emlékezést el is fedi, elhomályosítja. Gátolja az emlékezést a tervre, hogy az majd valóban a meglepetés erejével hasson, amikor bekövetkezik!

Viszont olykor hiba csúszik a rendszerbe, (vagy éppen szándékosság?!) és ezért pár pillanattal hamarabb fellebben a fátyol és visszanyerjük az emlékezetünket. Ezért van akkor az az érzetünk, hogy látjuk a jövőt, pedig valójában csak a megtervezett jövőre emlékszünk, ezért is olyan ismerős az!

Ha tényleg a jövőbe látnánk, - mint ahogy az is előfordul néha, - akkor nem lenne olyan mélyen ismerős érzésünk a deja vu pillanatában. Viszont a deja vu mindig ismerős, mert már láttuk, egyszer belül már átéltük, csak aztán el kellett felejteni, hogy spontán tudjunk rá reagálni.

Így, amikor deja vu élményem van, akkor tudom, hogy jó úton járok, mert ez volt eredetileg is eltervezve!