Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
gyógyító elválás
2010. november 21. vasárnap, 10:35 | Michaelita

Ahogy én látom:

A domináns tipusú anyák a férjük/párjuk mellett nem tudnak eléggé kiteljesedni. Párjukat nem tudják igazán tisztelettel elfogadni és igazi társuknak tekinteni, ezért a gyermeküket formálják/nevelik olyanná, amilyennek szerintük (tudatosan vagy tudat alatt) a párjuknak kellene lennie.
A gyermek pedig természetes alkalmazkodásból és szeretetből beteljesíti ezt a kívánságot, az évek előrehaladtával egyre inkább társa lesz az anyjának.

Azt látom, hogy a gyermekben is van egyfajta együttérzés és segítő szándék és saját életfeladatának tekinti ezt a fajta "társa vagyok az anyámnak" pszichológiai attitűdöt.
Ez minél hosszabb időtartamra kinyúlik annál nehezebb a változtatás lehetősége, mert később mindketten (az anya is és a gyermek is) félnek a változásoktól/változtatásoktól, a számukra bizonytalan értékű jövőbe elindulástól.

El kell költözni otthonról, ha ez felvállalható, de ez még egymagában nem old meg semmit, mert ha túlságosan erős a függés (és általában az), akkor az eddig domináns anya mellett élő személy nem egy társat keres/talál magának, hanem csak áthelyezi a súlypontot másvalakire, azaz egy pótanyát vagy anyapótlót keres magának (aki továbbra is gondoskodik szellemi, érzelmi és fizikai szükségleteiről).
Talán többen emlékeztek arra, hogy nem volt könnyű leválni a szüleinkről és megállni a saját lábunkon. Nos az elköltöző személyt sem tudja senki megmenteni ettől, mert ez egy hosszú folyamat, kitérni előle nem lehet, csak némileg csökkenteni a vele járó nehézségeket.

Bármivel is jár azonban ez az elválás/leválás egy idő múltán növeli önismeretünket, mások ismeretét, önbecsülésünket és gyógyítóan hat az anya és gyermek kapcsolatára.
A vicc az, - hogyha mindkét személy jól kezeli a helyzetet, - akkor nem a kapcsolat ellen hat, hanem éppen hogy a kapcsolatban levő együttérzést és szeretetet segíti és erősíti.