Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nem tudom, de én mindig elfogadtam, ha nem jöhetett össze egy
2010. november 19. péntek, 13:14 | KatiPotter

Nem tudom, de én mindig elfogadtam, ha nem jöhetett össze egy párkapcsolat (bár nekem nagy földrajzi távolság volt az egyik ok), máskor viszont valóban plátói volt azok közül, amik nem jöttek össze. De ilyenkor úgy tud az ember elengedni, hogy tudja, hogy ez nem az ő értéktelensége vagy ilyesmi, mert ez nem így van, hanem egyszerűen mondjuk a másik félnek valami másra van szüksége. És mivel a szerelem képessége belülről fakad, ezért tudok majd szereti olyat, akivel lehetséges lesz és össze is illünk, és nem fogom hiányolni a régit.
Sokkal inkább megviselt, ha én hagytam ott valakit, mert általában egy kivétellel nem tudták még jól kezelni, és indulatosan reagáltak (de egyébként, ha erre az indulatra, mentális erőszakosságra nem lett volna hajlamuk ilyen mértékben, ott se hagytam volna őket, mert általában ez volt az ok, hogy ettől megijedtem). Egyik unokatesóm is azt mondta, akinek szintén volt már nem egy párkapcsolata, hogy sokkal rosszabb, ha neki kell szakítani, mintha őt dobják ki a francba. Egyébként általában én voltam az elhagyó fél, és bizony nem jó érzés. Ezért most már óvatosan választok, valószínű most már szelídebb párt, mert tudatosult, hogy mire kell figyelnem, hogy elkerüljem az esetleges gondokat.