Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Hát, ezt még nem sikerült kilogikáznom és meditációban sem
2010. november 19. péntek, 11:35 | jessica73   Előzmény

Hát, ezt még nem sikerült kilogikáznom és meditációban sem mentem utána, hogy mi okozta a változást bennem. Ott a meditációban nem jutottam el az elfogadásig, csak felismertem, hogy mi okozhatja az igazi ellentétet, amelynek ők maguk sincsenek igazán tudatában.
Azt gondolom összességében az egész és hogy beengedtem a szívembe és elárasztottam szeretettel (ezt már itthon). Főleg az nagyon nagy sikerélmény számomra, hogy végre megértettem, hogy mit jelent a gyakorlatban, hogy a megoldás: a szeretet. Korábban üres fecsegésnek, elfojtásnak gondoltam az egyház által sugalmazott dolgokat, főleg, hogy láttam, hogy az emberek a gyakorlatban nem ezt teszik. Csak kifelé mutatják, de belül, önmagukban nem, vagyis más a helyzet.
A tegnapi meditációmban egyébként szintén egy hihetetlen, eddig ismeretlen élményt kaptam. Hadd osszam meg Veletek. Van Gyurkó Zsoltnak egy meditációja, a Gazdagodj: blokkok feloldása c. meditáció. Arról szól, hogy engedjük el a bennünk lévő blokkokat, görcsöket s ezáltal erőlködés nélkül tudjuk megvalósítani önmagunk. Nekiálltam pár hete ezt csinálni, már régóta megvolt, csak valahogy nem használtam. Először a meditációban javasoltak szerint általában megnyitottam a korona csakrámat és hagytam kiömleni a szutykot. Hozzáképzeltem, hogy az angyalok elviszik a szutyokkal teli vödreimet. Aztán tegnap egy egészen újfajta mód adta magát, én pedig engedtem. Mint Robbie Williams egyik videoklipjében, elkezdett leválni rólam a bőröm, a húsom, a szerveim, míg végül eljutottam a csontokig, s egyszer csak észrevettem, hogy ott a bőr, a hús és a csontok szétszóródása alatt ott van valami kis fényes kristálygömb szerűség, ami kicsisége ellenére fényesen ragyogott. Rájöttem, hogy valójában az vagyok én, az összes többi csont- és húscafat valójában csak a ruhám. És az a pici valami ragyog bennem és körülötte keringtek a testem cafatjai (nem volt undort keltő), mint valami kicsi univerzum körül. Határtalan boldogság fogott el, mert megértettem, hogy az igazi Önvalóm. Ez talán az első jelzés, hogy közeledem Önmagam felé. Beszélgetni nem tudtam még belsőmmel, de legalább megtaláltam, megéltem, hogy létezik. Még annyit tettem, hogy a belső mag körül keringő testem darabkáit megráztam, mint egy porrongyot, hogy az eddig ismeretlen helyekről is kihulljanak a szennydarabkák. Jött rendesen. De erre már nem koncentráltam annyira, mert nagyon nagy öröm volt rálelni igaz Önmagamra, legalább is meglátni azt. Jó érzés tudni, végre megérteni, hogy miről is beszélnek itt sokan, eddig nem volt tapasztalatom, csak elhittem nekik és bíztam, hogy én is rátalálok.
Hálával tartozom mindenkinek, aki segített és ezáltal idáig eljuthattam.

Szeretettel: Kriszti