Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
tvir képe
Éva! elfogadás az elméletben és gyakorlatban
2010. november 18. csütörtök, 6:34 | tvir   Előzmény

Régen nem biztos, hogy értettem, hogyan tud az igazi elfogadás változásokat generálni, de azt hiszem, már kezdem kapiskálni. Szóval elméletben teljesen megy ez a "vannak hibáim, amivel tisztában vagyok, vagyis inkább tudom, hogy mivel hogy állok, kívánok is fejlődni, de ettől teljesen elfogadom és szeretem magam a hibáimmal együtt".

Szóval az elmélet teljesen ok, de a gyakorlatban azt hiszem ez lehet évek munkája is... Lehet, hogy neked ez alap, ezért nehéz megérteni, hogy ha valaki érti, akkor miért nem csinálja. Hát, magam sem tudom...;)
Próbálom mindezt a felszínen, meditációban, stb. és egyszer csak biztos lesz eredménye. És már talán most is van, mert pl. a külsőm elfogadása is egy nagy-nagy eredmény.

(Hadd meséljek el egy elfogadáshoz kapcsolódó igazi komplexusos dolgot a múltamról. 15-20 évesen küzdöttem talán leginkább, illetve nem is küzdelem volt, hanem egyfajta állapot. Állandóan változott melyik testrészemet utáltam.. a leginkább, de talán a fenekem volt az első - amit mellesleg a férjem leginkább díjaz ;) - szóval soha nem voltam kövér, 172cm/60 kg, de állandó küzdés volt, hogy nem sokat, csak pár kilót leadjak. Na volt egy szokásom, valamit mindig a derekamra kellett kötnöm, hogy takarja a fenekem... külön erre rendszeresített ingeim, pólóim voltak... utólag nem is tudom, hogy mosolyogjak, vagy sírjak. Igazából együtt érzek, az akkori önmagammal és nagyon örülök, hogy ebből "kiemelkedtem". Egyik nyaralás alkalmával semmi nem volt nálam, amit magamra köthettem volna, így szoktam le róla, valahogy egy hét alatt kénytelen voltam elfogadni.:)

Talán Ildikó családállítása billent rajtam egyet.;)