Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
tvir képe
Hát mit mondjak. Akármilyen témát érintünk, én úgy érzem van
2010. november 14. vasárnap, 16:36 | tvir   Előzmény

Hát mit mondjak. Akármilyen témát érintünk, én úgy érzem van még mit tanulnom, fejlődnöm ;), és ez nem feltétlenül elfogadás hiányából szól belőlem, hanem mert tudom, hogy pl. a nőiségemen még kell dolgoznom.

(Az első felére azért nem is írok, mert az már kifejtett dolog, hogy önértékelési problémáim vannak. Szóval abban igazad lehet.)

Szóval az érintős dolog. Azt hiszem ezt igazából a férjemmel tudom csak megélni. Másokkal még csak gyakorlom. Meg talán a kisebb húgaimmal (ők úgy nőttek fel mellettem, 16 és 20 évvel fiatalabbak). Szóval őket mindig is imádtam "nyomkodni";) puszilgatni. De ezen kívül nem vagyok az a nagyon ölelkezős típus. Nem tudom, miért hiányoltam magamból ezt, talán pont a nőiség hiánya miatt?? Mindenesetre javul a helyzet, és sokkal szívesebben ölelek meg mást is. (Ja és a kutyám, ő aztán kap a felhalmozódott ölelésből.;)

Akartam is kérdezni, hogy az első blogban tett feltételezésedről. Nem tudom, hogy titkoltam-e, nem érzem így elsőre. Őszintén szólva akkor hinném el, ha ezt többen igazolnák vissza. Így még mindig ott van bennem az, hogy valaki elküld egy üzenetet, infot, és egy másik ezt felfogja. Sokszor van itt félreértés az oldalakon. Hogy hol csúszott el, a küldő nem jól fogalmazott, vagy a fogadó nem jól vette, vagy valóban volt egy rejtett tartalom, amit a küldő sem tud, csak a fogadó érzékelt. Szóval nem tudom melyik. Tudatosan biztos nem, bár néha a megfogalmazásban törekszem egyfajta tényszerű vagy nem is tudom milyen megfogalmazásra. (Ami érzelmek esetén valóban hülyeség, és talán ezt érzékelte Kati is, hogy tudományos.) Ja és ott volt még pluszban, hogy friss (néhány hónapos) házasokként még elég fura kimondani, hogy a férjem... de gyakorlom ;)

Mindent összegezve nem akarok kifogásokat keresni, és az biztos, hogy a női oldalamon is dolgozni kell még. Csak annyi minden van egyszerre, hogy azt sem tudom, mihez kezdjek. Azt hiszem az önelfogadás most az első.:)
köszi Éva