Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Szia Sophie! Hát, ez sok mindentől lehet, vagy inkább
2010. november 11. csütörtök, 21:39 | Aditi

Szia Sophie!

Hát, ez sok mindentől lehet, vagy inkább többféleképpen meg lehet fogalmazni. Én kettővel élnék most itt, mert mindkettő eléggé világos és megfogható, kezelhető, érthető. Az egyik, ahogy szokták mondani "nyílik a harmadik szem", ami földi nyelven valami olyasmi: érzékenységed az érzékelésben elért egy olyan fokot, kinyílt a világra olyannyira, hogy a belső szenzoraiddal fogható dolgokat is hasonló erősséggel fogja, mint a külsőket. Ezek valóban, ahogy írtad lehetnek mások: mások gondolatai, érzései, egész asztrál-lények (amolyan "szellemek, lelkek"), stb. És lehetnek a saját , tudatalatti gondolataid, családi lelki "hagyatékod", bármi, ami a te lényegből került a felnőtté válásod küszöbén a felszínre.

Ez nem véletlen. Felnőtté válásunk része, hogy önállóan kell magunkra vállalnunk, megismernünk és letennünk azt a hagyatékot, amit ránk hagyományoztak tudatlanul őseink, és saját magunkat elválasztani ezektől, meghatározni, megerősödni és új utat törni. Ezen mindenki átmegy, ha akar, ha nem. Aki tudatosan teszi ezt, az talál egy ösvényt az " nagy kerek, sötét erdőben", aki nem, az sokat szenved.

Nekem is nemrég pörgött be a harmadik szemem, és történnek olyan dolgok, amiket eddig csak hallomásból ismertem. Szerencsére jártam olyan helyekre, ahol sokat hallottam efféle dolgokról, ezért már nem olyan ijesztőnek elsőre sem, mint enélkül. De még így is azok.

Leírom neked, én mit teszek, ami segít, hátha neked is bejön.

Először is, az egészet úgy tekintem, mint az életem részét, mint a részemet, és nem valami külső "megszállókat" meg efféle marhaságok. Ugyanis, először is, tudjuk, hogy minden csak kivetülés, még a saját gondolataink is, bármi, ami körülvesz, közös teremtésünk, amire hatásunk van. Ami a részem, afelett szerezhetek uralmat. Ami máson múlik, az miatt maximum 9mádkozhatok. Ismerek technikákat, amivel fel lehet dolgozni az efféle eseményeket, hasonlóképpen, mint pl. az álmokat. A legtöbb ilyen egyébként is fél-éber állapotban, mélyebb tudatállapotokban érzékelhető, mint az általános ébrenlét, legalábbis általában. Ezek az erők a te saját erőid, amelyeket fel tudsz dolgozni, és/vagy olyanok, amelyektől el tudod határolni magad. Én pl. a napokban "küldtem el" egy barna hajú leányzót, aki itten akart érdeklődni nálam félálmomban, és működött, pedig nem tudok semmi olyasmit, amit a "szelleműzők". Egyszerűen csak eldöntöttem, hogy ezzel a dologgal vagy valakivel nincs dolgom, vagy nem akarom h legyen. Ennyi elég. Ezért írtam, hogy jobb, ha érzed, tehetsz valamit, mint ha azt gondolod, imádkoznod kel, meg szellem-űznöd a "gonosz" meg "sötét" erőkkel szemben.

Semmi nincs szemben, ha csak szembe nem állítjuk magunkat vele. Semmi sem sötét, ha csak nem félünk tőle hogy megismerjük.

Amikor saját magad látod a tükörben másnak, az sem feltétlenül személyiségzavarból, meg énkép-gyengeségből fakad. lehet egyszerűen egy másik arcod, éned, amit a különböző tudás-tárak nagyon különbözően fogalmaznak meg: előző élet-beli, párhuzamos univerzum-beli, más dimenzióban létező tested....stb. Ezeket az u.n. Akasha krónikából, a mindenség tudás-összességének tudat-tárából lehet "letölteni" azokkal a szenzorokkal, amelyek nálad most kierősödtek. Ez egyébként kapcsolódás az univerzális energiákra, és inkább izgalmas és letehetetlen könyv, ha megismered, mint ijesztő. Én szoktam álldogálni olykor a tükör előtt és nézegetni ezeket az arcaimat. Némelyik tényleg ijesztő, némelyik azonban szép, vagy érdekes. Ennek a gyakorlatnak a jellemzője, hogy a képek között elsötétül a látás, ez hozzátartozik az Akasha-ból ,való olvasás technikájához. Olyankor "lapozunk". :)

Úgyhogy ne félj, mert semmis sem árthat neked, amit megismersz. határold el magad attól, ami éppen zavar, és légy kíváncsi a többire. Kérj segítséget az álmaid és a látomásaid feldolgozásához. Beszélgess olyanokkal, akikek van hasonló élményük. de ha meg tudsz hallgatni egy tanácsot, kerüld a filozófiákat. Engem összezavartak.

Ami leginkább segített, az az a szemlélet-mód, hogy minden miértünk és végső soron általunk van, minden erő a saját énünk kiterjedése, ezért végső soron meg tudjuk szerezni az uralmat fölötte, meg tudjuk ismerni és irányítani a tudatunkkal, a tudatosságunk erejével. (pont mint a mesékben).

A te énedet nem tudja senki hatalmába keríteni. Legfeljebb csak illúzórikusan. A végén úgyis rájön az, akivel ez meftörténik mégis, hopgy csak ő hitte el, hogy elvettek tőle valamit. Ezt nekem elhiheted, mert én átestem ezen, és a őrület-közelségén is. Rájöttem, hogy az őrület csak egy menekülési technika, amit a psziché rendez, mert olyan nagy féleemt gyárt, hogy nem tudja kezelni. de ha tudod, hogy az élet törvénye az, hogy a te döntéseid határozzák meg az utad, és hogy mindnen döntést újra meghozhatsz, ha úghy érzed nem úgy sült el, ahogy te akartad, akkor egyszer csak megérted, hogy valójában semmi okunk félni semmitől.

Az életünk egy mese, amit magunk írtunk, sok próbával, újabb és újabb helyzetekkel, és a lényeg valami olyasmi, hogy hogyan tanulunk meg viszonyulni ehhez az egészhez. A meséhez, a feladatokhoz, a jóhoz, a rosszhoz, és önmagunkhoz. De mindenre bennünk van a válasz és az erő.

Figyeld most ezzel a szemmel a környezeted és azt, ami történik.

Írj majd, hogy segített-e valamit.

Namaszte