Hallgatsz a megérzésedre?

Heló! Azt hiszem félreérthető voltam. Nem az foglalkoztat engem, hogy vajon ő mit gondol rólam, ha utána mégsem fizetem ki a letöltést, vagy túl keveset utalok, mert az az ő problémája. Hiszem, hogy abszolút jószándék vezérelte abban, hogy ezt így kitalálta, és tényleg bárki számára elérhetővé vált. Inkább valami nagy Univerzum-törvény felől akartam megközelíteni a dolgot, és megkérdőjelezni a helyességét

Példa. Tegyük fel, hogy valaki letölti az anyagot, és azt gondolja, hogy majd talán egy év múlva lesz pénze, és akkor kifizeti. Tényleg szándékában áll kifizetni. De mondjuk közben történik vele valami, amitől teljesen reménytelenné válik a fizetés. Nyilván ő erre nem számított akkor, amikor igénybe vette a szolgáltatást. A saját lelkiismerete dolgozik, még ha a másik fél már rég el is felejtette az egészet. A lelkiismereti rossz érzés miatt pedig a következő életében úgy fogja érezni, hogy tartozik neki, bár fogalma sem lesz, hogy miért és mennyivel, és arra lesz készetetése, hogy valamilyen formában szolgálja őt, adjon neki. Ezt hívják karmának, ugye? Szóval inkább csak azt feszegetném, hogy ez tényleg jól gondolom-e, hogy ilyenfajta kötődést idézhet elő a történet, és ha igen, akkor erre szüksége van-e akármelyik félnek. Szerintem a megvilágosodás felé vezető úton nem nagy előny a minél több karmikus kötődés megteremtése.