Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Ki?
2010. október 25. hétfő, 10:56 | Máté (útkereső)

Édesanyám ápolónő. Sok ember tér örök nyugovóra a jelenlétében. "Mindig aznap mennek, amikor ott vagyok..."
Sokat kérdezősködött a kapuban lévőktől: Félnek-e?
Az öregek kivétel nélkül várták azt a pillanatot, a fiatalok többsége összeomolva vette tudomásul: napok vannak csak az életükből. "Mi lesz a gyerekeimmel, anyagi dolgokkal..."
Sajnos, mivel anya a sugárterápián van, csak rákosokkal találkozik. Azt mondta:Ott a fájdalom az úr. Lényegében maga az eltávozás vet véget a kínoknak.

Magam is rettegek, amikor bogár megy a torkomba, (a megfulladás), vagy vérző sebem van (a vérmérgezés), de a legjobban a mellkasszúrás zavarja össze az elmém (a cigi). Ezt kiséri a szapora szívverés és a félelem...attól....mitől is?
Nem leszek a következő pillanatban? A távozásom lelkileg összetört embereket produkál? Vagy a teljes megsemmisüléstől?Tulajdonképpen én mit is veszítek? Nyerek?
Azt érzem, ezek engem már nem érintenek...akkor. Inkább attól félek, amíg oda eljutok. Az "ahogyan" odajutoktól.

Ilyenkor mindig eszembe jutnak egy indiai bölcs szavai: "Aminek meg kell történnie, az megfog. Aminek nem kell, nem jön el, tégy bármit is azért, hogy elérd."

Tehát akkor nyugodtan rombolhatom magam, mert ha azt vállaltam: tüdőrákban halok meg, akkor cigi nélkül is abban fogok? Persze nem ez a valóság.
Mi is a valóság? Aki megszületik, meg is hal.

Na de, ki született meg?

Szép ez az emberi élet.

aamate