Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Gyuri1 képe
Káosz
2010. október 15. péntek, 20:13 | Gyuri1

Hétköznapi emberként hétköznapi észrevételem van.
Nekem a káosz tetszik jobban. A rugalmasság, a hagyjuk a dolgokat megtörténni. Van pár dolog (ráadásul idővel mindig változik mi az), amikor próbálok ragaszkodni a rendhez, de nem megy tartósan.

Valahogy a szabdság nálam nem illik a képbe. Mostanában kezdem azt hinni, hogy a szabadság, ha van is felesleges. Mindennek megvan az előre elrendelt helye, szerepe, ideje. Hogy hétköznapi pédát vegyek elő. Sétálok haza a panelháztömbők között. Korábban elég sok időt el tudtam pazarolni arra, hogy megtervezzem a közlekedési útvonalamat, és azt kövessem mindig. Vagy ha más kedvem volt, akkor most a másikat kövessem. De aztán mostanában többnyire azt vettem észre, hogy már "eldöntötték" merre kellene menjek. Például mire elkezdenék "gondolkodni", hogy ezt a tömböt előről kerüljem vagy hátulról, már ott van egy kijelölt válasz a fejemben. De hogyan, hiszen még fel sem tettem a kérdést? Pedig ha nem reflexből jön a válasz, nem megszokásból és nem is gondolkodás eredménye, nem félelem, nem vágy az oka, akkor minek köszönhető? Innentől kezdve hol van a szabadság? Abból állna a szabadságom, hogy szót fogadok vagy fellázadok?

A másik gondolatom a párbeszédekkel kapcsolatos ébredt. Olvasgatok ezoterikus és többféle vallással kapcsolatos könyvet - kiadványt. Több helyről is rémlik, hogy a "megvilágosodás" a tökéletes elfogadást és a legfőbb teremtő befogadását elért állapot. Ha valaki megvilágosodott, akkor gyakorlatlag ő az a tökéletes boldog ember, aki elfogadta a teremtő (Isten) akaratát, és annak megfelelően cselekszik. Bennem egy kicsit olyan kép alakult ki a megvilágosodottról, aki attól boldog, hogy a teremtő akaratát tökéletesen elismeri, szolgálja. Mintegy "szolgája" lett a legfelsőbbnek. Tehát bennem valahogy a tökéletes szófogadás a teremtőnek (abszolút kötöttség) és a szabad akarat nem igen fér össze. Vagy aki teljesen megszabadul a fizikai kötöttségektől, az egyben tökéletesen el is kötelezi magát a teremtőnek? És ezáltal a tökéletes szabadság és a tökéletes szolgaság ugyan az? És ez igaz fordítva is?

Üdv:
Gyuri