Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
kancsokanna képe
szerintem
2010. október 10. vasárnap, 13:50 | kancsokanna   Előzmény

A telepatikus képesség már nem őszinteség-hazugság dualisztikusságában „gondolkozik”, mert egy tudatos elmében létrejövő letisztult információ a szinkronicitás jelenségén keresztül spontánul létrejön a „másik” elmében akivel kapcsolatosan megtörtént a „rágondolás”. És a lényege az, hogy a másik úgy éli meg önmagán belül, mintha saját ötletszerűen megszületett gondolata volna.

Gregg Braden-nél találkoztam azzal a megfogalmazással, hogy ha a gondolkodásunkat át tudnánk helyezni, egy olyanszerű megközelítésre, ami szerint valódibb az, hogy mindannyian mások számára, világítótornyok vagyunk, amolyan 3D-s angyalok, akik mindig ott s a képességeinknek megfelelően „jelentkezünk”, ahol jelezhetünk egymásnak, hogy éppen hol tartunk egy felállítótt tükörkép által, megszűnne a hibázástól való félelmünk, az életet nem „megpróbáltatásnak” látnánk…nem tudom ez mennyire „rózsaszínű”…de ha igaza van, akkor az is igaz, hogy úgy ahogy most gondolkozunk magunknak ártunk/hazudunk s újra meg újra generáljuk magunkban a „fájdalmakat”, s a körülőttünk levőket is arra tanítjuk a telepátián keresztül, hogy ennek a meggyőződésünknek megfelelő tapasztalatokat kínáljanak fel nekünk.

Ugyanígy az őszinteség- meg hazugság-tapasztalatainkra is igaz, amik addig kellenek amíg rájövünk, hogy nincs se valódi magány, se elszigetelődöttség, sem önmagunkra hagyatottság, kommunikációhiány stb. ha előtérbe kerül a telepátia.

:)