Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szia Csaesz!
2009. március 25. szerda, 10:07 | Bochecha   Előzmény

Azt hiszem, félreértettél.

Akkor leírom az Apámmal való kapcsolatom néhány karmikus vonatkozását.
Nagyon-nagyon régen szintén a szüleim voltak a szüleim. Ugyanaz a felállás, mint most. Apám a zsarnok, Anyám a mártír. Csak abban az életben Apám zsarnoksága a mostaninak a sokszorosa volt (pedig most sem 'kispályás'... :) )
Állandóan terrorizálta a családot. Én kb 10 éves lehettem, és rettegtem tőle, és nem bírtam azt a feszültséget, amit állandóan generált maga körül. Egyszer csak besokalltam, és szíven szúrtam.

Kérdem én, hol van itt a szeretet?

Szerintem az egész arról szól, hogy Ő hurcol egy csomó haragot irántam jó mélyre eltemetve az óta az életünk óta.
Én hurcolok egy csomó haragot iránta azért, amit velünk tett akkor.
És ez csak egy élet, ki tudja még hányszor nem sikerült rendezni a sorainkat?!

Szóval szerintem ezért viselkedünk így egymással, ahogy. DE: kaptunk egy lehetőséget (ismét) arra, hogy meg tudjunk bocsájtani egymásnak az összes, egymás ellen elkövetett 'szörnyűségért'.
És még sorolhatnám a barátaim ilyen-olyan kapcsolatait a szüleivel.
Azt sem mondom, hogy nincs olyan, hogy a szeretet karmája van szülő és gyereke között, de szerintem az egy 'kegyelmi' állapot, nagyon ritka.

Sarkítva azt is mondhatnám, hogy nem azért jöttünk ide, hogy 'jól érezzük magunkat', hanem hogy tanuljunk a saját hibáinkból, kijavítsuk azokat, és fejlődjünk. :)

Nem azt akartam mondani, hogy egy 2-3 éves gyerek képes haragot vagy gyűlöletet érezni a szülei iránt, mert azt gondolom, hogy valóban 'istenként' tiszteli a szüleit, de ez nem egyszer a visszájára fordul, ahogy a gyerek elkezd gondolkodni, felnőni.

Bochecha