Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szülő-gyerek kapcsolat
2009. március 24. kedd, 21:04 | csaesz   Előzmény

Sziasztok!

Én úgy tudom, hogy a lélek ott fenn egyrészt azért választja pont a saját szüleit, mert már ott erősen kötődik hozzájuk érzelmileg (azaz szereti őket, jé tudok én egyszerűen is fogalmazni...) és a tanítani, segíteni jön le hozzájuk. Pár karmát át is vállal tőlük állítólag fogantatáskor, csak úgy szeretetből, mondván, hogy majd ő megoldja őket. Aztán sokunknak beletörik a bicskája a vállalt feladatba... Szerintem nem jó ötlet elmenekülni a feladat elől, mert a saját további életünket is mérgezzük vele. Igen, én is észrevettem, hogy kezdek egyre jobban hasonlítani az anyámhoz, főként miután gyerekeket szültem. Ezt szerintem elég nehéz tudatosan kikerülni, mert ha nem látok más mintát, hogyan tudnám másként csinálni? Pedig nagy volt az elhatározás, mégsem ment. Meg az átvállalt feladatok miatt is hasonlítunk hozzájuk... Nekem is úgy kellett kikezeltetnem magam a szülői mintákból, volt olyan, amit mint kiderült, már a dédnagyanyámtól öröklődik sorban, sem a nagyanyám, sem az anyám nem tudta megoldani, de mint renitens lelkecskék sorra átvállaltuk egymástól. Ez olyan érdekes, ha nem tapasztalom meg a saját bőrömön, el sem hiszem, hogy van ilyen! A Hellinger terápia tényleg egy megoldás minderre.