Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Játék (?) a Szülőkért
2010. szeptember 20. hétfő, 7:20 | szeklice (útkereső)   Előzmény

"Én is megcsináltam ezt a gyakorlatsorozatot amit itt leírtál és elképzeltem egy paradicsomi állapotot az ő részükre és a magaméra de a tudatom tiltakozott hogy EZ NEM IGAZ,és azt mondta hogy azért van ez a harc köztem és a szüleim között mert a bennem élő gyermek,tinédzser felnőtt harcol a felnőttel és még mindig nincsen meg a felnőtt=felnőtt kapcsolati forma a szüleim felé hanem mennek a játszmák oda-vissza."

Kedves Humorgumo!

Én a szüleimmel kapcsolatban a "magyarázó"-ellenséges-kritikus-sértett tudatomat akkor csitítottam le, amikor a következő gyakorlatot végeztem.

Mély tudatállapotban elképzeltem először Édesanyámat csecsemőként....sírt, hogy vegyem fel, hogy öleljem magamhoz, hogy ringassam. Szívemhez öleltem, simogattam az arcocskáját, és a szeme.....tele volt segítségkéréssel! És ahogyan belenéztem a szemébe, átvonult rajtam az Ő megélt kisgyermekkora. Zokogtam helyette is...megláttam a félelmeit, amik nehéz kövekként települtek a lelkére.
Megértettem egyszerre, mit miért tapasztaltam az Ő leány-gyermekeként.

Édesapám szorosan csimpaszkodott a nyakamba. Szinte fúrta be magát a bőrömbe. Tudtam, miért!
6 évesen elveszítette az Édesanyját, a testvérei kézről kézre adták. Sehol sem tudott megmelegedni igazán. Itt volt most a karomban az én Apukám szeretet-éhes csecsemőként, majd kisgyermekként, aki szomjazta a testmeleget, a szeretetet.

A Szüleimnek ekkor én lettem a szülője pár percig. A gondoskodó-elfogadó érzelmeim képesek voltak átírni bennem több évtizednyi sérelmet. S ami feldolgozatlan élmény még maradt velük kapcsolatban, azt összegyűjtöttem. Kis kődarabokként betettem egy bársony-tarisznyába, és elvittem a sírjukhoz: ezt úgy kaptam Tőletek, hogy nem tudtam mit kezdeni vele, nem az enyém. Visszaadom. Elmondtam egy imát Értük.
Könnyű lett a lelkem.
És hiszek abban, hogy a Gyermekeimé is...

szeklice