Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kavics22 képe
Szia Zsu ! Azt írod, hogy
2010. szeptember 18. szombat, 11:17 | Kavics22   Előzmény

Szia Zsu !

Azt írod, hogy minden párkapcsolatodban rengeteget fejlődtél, tanultál belőlük. Nyilván az akkori párod is, csak éppen mást és másmilyen sebességgel.

"Jó lenne már valaki, akivel lehet együtt-változni, aki arra jönne magától is, amerre én."

És utána itt van ez a mondatod, amit fent idéztem !
Akkor most hogy is van ? Csak Akkor tanulsz és fejlődsz, ha a véget érő párkapcsolatból és már működése közben is levonod a tapasztalatokat és viszont ?

Fejlődés-e a holtomiglan-holtodiglan, vagy csak beletörődés, önfeladás ?! Ezt most önmagamtól is kérdezem, de igazából nem tudom rá a választ.

Lehetséges, hogy fejlődés abból a szempontból, hogy megtanulok és a párom is megtanul tolerálni, elfogadni, lemondani, szóval sok-sok olyan dolgot tenni, amiben nem a szabad akarat érvényesül, hanem valahol mindig kisebb-nagyobb önfeladások.
Persze elképzelhető, bár tapasztalásom igazán nincs ezen a téren, illetve csak negatív van, hogy ha a másik fél szintén tolerál, "önfelad" és az egyensúlyt sikerül megtalálni, akkor hosszú ideig nem csak életképes, hanem mindent összevetve boldog is lehet a kapcsolat.

Az semmiképpen nem működne nálam, hogy a társam jöjjön utánam magától. Akkor hol marad az ő fejlődése, az ő választott útja ? Nyilván azért a párom valaki ideális esetben, mert sok mindenben összecsengünk. De a fejlődés és a tapasztalás ettől még egyéni, bár hasonló szinten rezgő. Az ő tapasztalása és fejlődése soha nem lehet az enyém, csak útjelző tábla lehet, tanítás és itt megint vissza lehet kanyarodni oda, hogy mennyire és meddig tudom ezeket elfogadni. Hol az a pont, amikor már visszahúzzuk egymást.