Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szia Noa!
2010. szeptember 17. péntek, 23:24 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

A Te sztoridra kapcsoltam Naphold bejegyzéséről, valóban, és ez tévedés volt.

Nem az a kérdés, hogy miért ment el. Ezt most lehet tudni, mert nem volt több dolga.
Nem volt több dolga sem veled, sem mással, a halálával pedig többet tanít, mint, amit az életével tudott volna. Véletlenül senki nem megy el, születés, halál, és még sok minden más sem a véletlen műve, még a balesetek sem.

Reméltem, hogy hozzásegít a vakvágányról kilendülni a kifordított kérdésem, de csak kiakadtál. Nem, nem hazugság volt a 25 év, nem állítottam. Azt mondtam, hogy nem az volt, mint amivel felruházod. A férjed nem úgy élte meg, mint Te, és ebben egészen biztos lehetsz. A 25 év nem homogén, még akkor sem, ha átfogóan kell értékelni. A párkapcsolatoknak természetes életciklusai vannak, sok-sok megoldandó feladattal, ha nem megy, akkor konfliktusokkal. A 25 évet egyetlen masszává összenyomni nem érdemes, van, amikor ez volt, van, amikor az volt.

Minden eseménynek az az értelme, ami utána történik. A halál olyasmi, ami gyökeres átalakítást követel, mert gyökeresen át kell alakulnia a dolgoknak. Mert vannak helyzetek, amik nem maradhatnak úgy, mint addig voltak. A halál kikényszeríti a gyökeres átalakítást. Nálatok valaminek meg kellett változnia, és ez kellett hozzá, hogy megtörténjen. Ha nem nézel a felszín alá és a választ tőle várod, akkor nem tanulod meg a férjed halálának a leckéjét, nem tölti be a valódi célját. A válasz ugyanis nem benne, nem kívül van, hanem belül, benned van.

Azzal, ha azt mondogatod magadnak, hogy de igenis minden úgy volt jó, és milyen nagyon boldogok voltunk, azzal nem fogsz sokra menni. Azok a kérdések, amire nem kapsz választ és emiatt egy helyben toporogsz, azok rossz kérdések. Fordítsd mindet ki. A kiakasztó kérdésem is csak egy kifordított kérdés.
Merj más szemmel nézni a házasságodra, a kapcsolatotokra, a mindennapjaidra, mint eddig tetted.
Miért ment el? Nem tudod. Fordítsd meg a kérdést.
Miért kellett volna maradnia? Erre Te adhatod meg a választ. Írd le részletesen, olvasd vissza. Ezt a szerepet szántad neki az életetekben. Akarta? Aligha, elment.
Miért nem volt ez jó neki? Nincs válasz. Fordítsd meg a kérdést.
Miért kellett volna ebben a szerepben jól éreznie magát?
Stb.

Amikor a keresztlányunk 6 évi szabályos vegetálás után 10 éves korában meghalt, a tesója nagyon-nagyon sírt. A temetés után megkérdeztem, hogy tudja-e miért élt 6 évig magatehetetlenül? Azt mondta, hogy azért, hogy jobb emberekké váljunk. És jobb emberek lettetek? Igen. Akkor elvégezte a dolgát? Igen. Szerinted félmunkát végzett? Nem. Akkor elmehet? Igen. A családban ő volt az egyetlen, aki a temetés napján már tudta, hogy miért élt és miért halt meg a kicsi lány. A család többi tagja nem vette észre azokat a lényegi változásokat, amit életében a kislány elért a család mindennapi életvezetésében és szemléletében.

A férjed az életében is tanított, de ami változásoknak be kellett következnie a családban, azt nem az életében, hanem a halálával tudta elérni. Tudatosítani kéne, hogy mi változott meg, a nyilvánvaló és nem nem nyilvánvaló egyaránt fontos.

Üdv:
Karmatörlő