Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
igy hát semmit sem számitana....
2010. szeptember 15. szerda, 10:42 | Ramina   Előzmény

Ha hétköznapi szituációnak nézzük, akkor nem kétséges, hogy az életemet választanám.
Az életben maradásom elsöprően fontosabb lenne, mint bármi más.
Semmilyen elv miatt. Egyszerűen ösztönből.
Különben is, az én olvasatomban , az Élet szentsége nem sérülne.
A Élet szentsége a földi életben arról szól nekem, hogy nem vesszük el sem a mások, sem a saját életünket.És itt nem ez a szituáció.
Arról van szó, hogy életveszélyesen megtámadtak és igyekszem életben maradni.

Magasabb szempontból sem lenne az Élet szentsége csorbitva azáltal, hogy én mondjuk meghalok egy támadásban.Mert az Élet az örök és folytatólagos létezést is jelenti. Ugyanúgy folytatódna tovább az egész élet és az én egyéni életem is, csak test nélkül.

Hazugság árán is védeném az életemet.
Nagyon messze vagyok még az önhazugság és illúziómentességtől.Igy hát semmit sem számitana, hogy éppen akkor hazudok megint.Igaz akkor nem magamnak, hanem a támadómnak.....

A tökéletesedés azon fokán azonban, ahol már szinte a teljes külső és belső Valóságot látom (szinről-szinre), már nem lenne jelentősége megtartani az én akaratomból ezt az inkarnációt - sem életvédelemmel, sem hazugsággal- igy hát akkor már nem hazudnék...oka fogyottá válna a hazugság. Inkább az Isteni elrendelésre biznám magam.