Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Én még mindig azt hiszem
2010. szeptember 07. kedd, 20:45 | Bosziani   Előzmény

Én még mindig azt hiszem szeretem. Lehet, hogy később rájövök én is, hogy magamat csapom be. Ő is azt mondja, hogy csak abba az életérzésbe vagyok szerelmes, amit Ő képvisel. Ebben is lehet valami.

Sokat vártunk mindketten valakire, akivel lehet tollas labdázni, biciklizni, beszélgetni. Egymásban ezt megtaláltuk. Ez tényleg a bennem lévő gyermeknek nagyon jó volt, hiszen hiányzott az életemből a játék, és hiányzik most is.
Ehhez idő kell,hogy fel tudjam dolgozni és el tudjam engedni.
Talán azért is nehéz ez nekem, mert három éves voltam, amikor apám balesetben meghalt és még ezt sem tudtam teljesen feldolgozni. Haragszok rá, amiért itt hagyott....nem játszott velem eleget.

Azt tény, hogy a félelmeit saját magának kell lerendezni, és tényleg fáj, hogy nem tudok ebben segíteni. Mégis azt gondolom, ha 12 év után én voltam az aki miatt képes volt eddig is megküzdeni velük, akkor van dolgunk egymással.
Bennem is volt egy nagy félelem, amit 17 éves koromtól hordoztam magammal és felszabadító érzés volt, amikor le tudtam küzdeni.

A szerelemről nem akarok még leszokni, bár tudom, hogy igazad van, hiszen mindenki azt javasolja, hogy felejtsem el. Viszont szenvedni sem akarok. Az a baj, hogy egy érzelmi dologban nagyon nehéz racionálisnak lenni. Néha vannak pillanatok, amikor azt gondolom el tudom engedni, majd újra iszonyatos erővel tör rám a fájdalom. 20 évesen könnyebben ment... még néha szaladok a szekér után.