Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
lavina
2010. szeptember 06. hétfő, 23:13 | i-won (útkereső)   Előzmény

Kedves Jessica!

Örülök a hozzászólasodnak, köszönöm szépen :)
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz szavakba önteni, amit érzek és gondolok.
Az általad említett lavina nem is igazán lavina... hiszen nap mint nap térdig járunk benne. Mindennapi valóság. Induljunk ki ebből. Pár éve a Ferenciek terén megszólított egy hölgy azzal, hogy menne haza vidékre, és szeretne tisztességes ételt vinni a gyerekeinek. Kérdezte, tudnék-e segíteni. Nem pénzt kért, hanem azt, hogy vegyek neki valamit a sarki közértben. Egyáltalán nem kapott vérszemet, teljesen hétköznapi dolgokat vásároltunk, annyi, amennyiből kétszer biztos tudott főzni egy jó kiadósat a családnak. (Még édességre sem vágyott.) Egy másik alkalommal, nem túl rég, egy tök átlagos, riadt hölgy azzal szólított meg, hogy kaphatna-e tőlem ötszáz forintot, ha ez nem jelent most nekem terhet. Nem mondta mire, de nagyon megköszönte. Többször előfordult már olyan is, hogy embereknek valamiért telefonálniuk kellett, s megkértek, hadd használják a mobilom. Soha nem folytattak tengeren túli beszélgetéseket, és nem is rohantak el vele. Öröm olyannak segíteni, akinek a szemében ott szikrázik a szándék, hogy megoldja, jobbá tegye a helyzetét!
A titok valahol ott lehet, hogy ösztönösen szívesebben segítünk annak, aki csak egy gyengéd lökésre vágyik, mint annak, aki azt várja, hogy vegyük a nyakunkba és jobbra-balra szaladgáljunk vele :)
Pedig Velük sincs az ég-világon semmi baj, mégis hajlamosak vagyunk félni Tőlük. Csak arról van szó, hogy kicsit elfáradt a lábuk, és más kilátásra (szélesebb perspektívára) vágynak. Mint a gyerekek? Fel lehet őket is emelni picit. Aztán letenni őket, fogni a kezüket, amíg a lábuk visszaszokik a járáshoz... De mindez csakis akkor lehetséges, ha eljön a pont, amikor bennük is feléled az a bizonyos szikra. Ha így történik, akkor végül eljön az az idő is, amikor meg lehet mutatni nekik azt a millió és millió lépcsőt... ami világunkon keresztül-kasul vonul. Akkor látnak majd szépet önerejükből is!!
Még valami. Mindenki maga hozza döntéseit, FOLYAMATOSAN, minden nap minden percében. Nem kell minden döntést megtapsolni, de igyekezzünk őket elfogadni az adott pillanat összetevőjét. (Mint például egy film adott jelenetének meghatározó részét.) S mikor lehetőség nyílik rá, hogy beugró statisztát játsszunk valaki más életének (filmének) építgetésében... hát tegyük, mert nagyon jó buli!!! Azzal, ami épp a rendelkezésünkre áll ;)
Persze mindez csak egy vélemény. Én így létezem, más máshogy :)

Minden jót Neked!