Elégedett vagy az egészségeddel?

és mégis élni létezni kell... Én is végig csináltam ezt, nem is olyan rég. Nekem az segített, hogy minden reggel meditáltam a " Párkapcsolati sérülések " meditációval, az aznapi töményet kisírva. Így tudtam létezni, napközben dolgozni, élni, még mindig néha néha jön fel fájdalom, de ez már utómunka.

Amit tudatosítottam az az, hogy a szerelem nagy része illúzió volt, ezt a mesevilág részét a belső gyermek nagyon nehezen engedi el. A másik, teljesen össze volt mosva az apámmal az exem szerepe, úgy tisztultak le az érzelmeim, ahogy a gyerekkor fel lett dolgozva. Az elhagyatottság például. Mert mindent megéltem vele, amit az apámmal, sőt még az anyámmal kapcsolatban is, még nem dolgoztam fel.

Az is nagyon ismerős, milyen jól hangzó dolgok mögé bújtatják az emberek a lelki nyomorukat. " Látó-félék " már nekem is mondtak sok mindent, csak az valósult meg, amit tényleg akartam is... Meg a 12 év magány utáni szexuális probléma... Miről is szólt az életében az a 12 év? A legaktívabb férfikorban??? Mekkora félelem van benne, ami meggátolja, hogy adjon magából? Ezt csak ő tudja feloldani, Te nem, ez bármennyire fáj el kell fogadni.

Ami pedig neked fáj, hiába lenne balzsam a léleknek, hogy ha tőle kapnád meg a gyógyulást, csak további sebeket kapsz. A szerelem is drog, ebben a kínzó formában, nincs más megoldás, mint leszokni róla.

" Ne szaladj lyányom olyan szekér után, ami nem vesz fel..."