Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nehéz!
2009. március 20. péntek, 15:06 | Oiolosselote

Az entitás, vagy ent lényt jelent. Függetlenül attól, hogy ki hozza létre őket, vagy ki ad nekik életet, ők élőlények. Mi emberek is entitások vagyunk, csak könnyebb úgy gondolni magunkra, hogy emberek vagyunk. Szűkebb értelemben az ent, entitás olyan létező lény, aki szabad akarattal felruházott, szabad döntési és alkotási képességgel felruházott teremtmény. A védikus irodalom négyszáz ezer ilyen entitás fajtát tart számon. Ezeket eredetileg embereknek nevezték (mai szóval élve), vagyis olyan személyeknek, akiknek a Teremtő hatalmat adott teremtésművének bizonyos részei fölött.
Természetesen ők nem keverendők össze a már korábban is Isten szolgálatában maradt szellemszemélyekkel, de a későbbi emberi korok bizonyos szinten elmosták a közöttük húzódó vonalat. Másfelől viszont a szellemszemélyek és entek egymással is keveredtek, s így sokféle korcs lények jöttek létre. Így ma már elég nehéz szétszedni őket egymástól.
Sokféle névvel illetjük őket. Nevezzük egy részüket szellemeknek, lelkeknek, gondolati lényeknek, saját felső Énnek, Egónak, démonoknak, Erőknek, félisteneknek, kihalt (bár csupán dimenzió-lépett) gnómoknak, tündéreknek, törpéknek és egyéb olyan szavakkal illetett személyeknek, akiket ebben a dimenzió-rendszerben már nem általánosan láthatunk.
Az entitások másfelől képzeletteremtmények. De nem mindegy, hogy ki 'képzelte el' őket, és milyen hatalommal, jogkörrel ruházta fel őket. Az első Entet, az embert (a Man-t, vagy Manus-t) az Isten közvetlenül alkotta, majd mivel gondolataiban a meglepetés iránti hajlandóság is erősen dolgozott, létrehozta a másodszülötteket, akiket már nem arra alkotott, hogy az Ő alapelvei szerint éljenek, hanem örök elégedetlenségre hajtotta őket az életük. Mert Ő is ilyen. Örök elégedetlen önmagával. S mivel ez a vágy dolgozott a szívében, képzelete megalkotta a mai típusú, inkarnációk sokaságán át fejlődni képes, és örökké valami újra vágyó, nyughatatlan lelkű EMBERT.
Természetesen a Teremtmények is alkottak entitásokat, vagyis saját képzeletük szülötteit, és felruházták azokkal a jogokkal és hatalommal, amire ők felhatalmazhatták képzeletük szülötteit. Ezek aztán keveredtek az eredeti Isteni entitásokkal, és velünk. Így alakult ki az entitásoknak a napjainkra jellemző számtalan megnyilvánulási formája. Ezeknek tehát különféle nagyságú és jellegű a hatalmuk, a jogkörük. Némelyek - a legtöbbek segítik még ma is azokat, akik megalkották őket. Mások viszont (akiket nem annyira megalkottak, mint inkább csak mintegy a meglévőből átalakítottak, jobban modva eltorzítottak) félelemből és gyakran már csak öntudatlanul teszik ugyanezt. Ők a démonok, illetve más, olyan entitások, akik már nem is tudják, hogy valójában bennünket szolgálnak. Már csak úgy működnek, mint egy telefonhívás, amit a gondolatunkkal belekiabálunk a 'semmibe'. És ekkor valóban magunkhoz vonzzuk a rezgéseinknek megfelelő entet, hogy az vagy közvetlenül segítsen bennünket, vagy épp negatív erőt képviselve, olyan próba elé állítson, amely közvetetten segít a lelki fejlődésünkben. Ők gonosz erők, akikkel viszont (minthogy legtöbb esetben belőlünk inkarnálódnak, vagy manifesztálódnak, tehát belőlünk fakadnak - hisz mi is a nagy Egy részei vagyunk), arra késztetnek bennünket, hogy felvegyük velük a harcot, s megküzdve velük, egy következő próba megszervezésére válhassunk alanyokká, s így spirituálisan fejlődjünk.
Hu, ez nehéz volt, de körülbelül így látom.