Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
H: Nincs kapcsolat másképp
2010. augusztus 30. hétfő, 12:55 | hermess   Előzmény

Pontosan attól változtak meg a dolgok, mert őseinknek nem volt, nekünk meg van választási lehetőségünk.

Hogy önmegvalósítunk, vagy nem. Nagyon helyesen, a nők rákaptak ennek ízére, és bepótlandó az eddig elmulasztottakat - kicsit túllendültek a másik oldalra. Nyugaton a társadalmi fejlődés pontosan abban a szakaszában tart, amikor ez az általánosan elfogadott érték, ez is alájátszik a nők önállósodásának. Ami pedig a másik oldalon a férfiak háttérbe szorulásával jár, de most nem ez a kérdés.

Azt kell világosan látni, hogy semmilyen kapcsolat, így főleg párkapcsolat nincs függőség nélkül. A kapcsolatépítés bizonyos kötöttségek, lemondások, alkalmazkodások bevállalása, vagyis maga a függőség. Míg az önmegvalósítás, az önérvényesítés ennek az ellenkezője, ezek időleges, részleges lazítása, vagy teljes felmondása. A fejlődés során egyik a másik után váltakozva válik fontosabbá az egyéniség kibontakozásában, de egyszerre soha nem lehetnek egyformán fontosak, mert kizárják egymást! Választanunk kell közöttük.

Persze, a teljességhez hozzátartozik, hogy hivatásom is, meg párkapcsolatom is legyen, akkor vagyok boldog... A megvalósítás azonban nem megy egyidejűleg, csak hol az egyikre, hol a másikra koncentrálva, míg szerencsés esetben mindkettő beérik. Az szerencsétlen és megváltoztatandó dolog, hogy a nők a gyerekvállalással nagyrészt elveszítik a szakmai kiteljesedésük lehetőségét.

Egy párkapcsolatban rendszerint két önmegvalósítás egyidejűleg nem fér meg, talán csak addig, amíg a szerelem jótékony köde elfedi a különböző érdekeket. Pláne, ha gyerek is van a családban. Ezt a karriert építő házas nők nem nagyon veszik, tudomásul... Vagy úgy összejöhet, hogy van egy ennek alárendelődő pasijuk, de ezt meg nem bírják elfogadni, mert nem érzik nőnek magukat. Pedig ezzel sem kéne, hogy gond legyen az átalakuló értékrend szerint, ha már egyenjogúak vagyunk...:DDD

A másik ködösnek tűnő rész az írásodban az, hogy "...megosztja az életét, ameddig jól esik, ameddig igazi az érzés és a kötelék." Meddig esik jól és mi az "igazi"?

Ha ezeket Te egyedül döntöd el, akkor önérvényesítesz, vagyis nem a kapcsolat a fontosabb. Ha ketten együtt döntitek el, akkor kapcsolatot építtek.Csak tudatosan, egymásnak "alájátszva", felváltva és kölcsönösen alárendelődve lehet megvalósítani egyenlő mértékben, de nagy művészet és elég keveseknek sikerül.

Sok sikert hozzá!