Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
Kedveseim!
2010. augusztus 25. szerda, 22:11 | Michaelita

Nagyon örülök, hogy a Fiúk is hozzászóltak a témához. Meglepett, hogy így látjátok, hogy a szeretet amolyan érzelgős nem elég férfias dolog, merthogy nagyon is az. Sőt be kell vallanom, hogy a férfiakat látva lehet igazán kiteljesíteni önmagunkban a szeretetet. Jobb, ha tudjátok, hogy nagyon nagy szükségünk van rátok és mindarra, amit akár partnerként, akár barátként, akár jóakaróként adni tudtok! Hála és köszönet érte, mert ez segít bennünket önmagunk mind mélyebb kiteljesítésében...merthogy mi is tanuljuk a szeretet adását és elfogadását. Véleményem szerint míg a Krisztusi önzetlen szeretet szintjéig nem jutunk el, addig van mit tanulnunk.

Bea!
Nagyon örülök Neked és a kedves, szeretetteljes hozzászólásodnak!
Hogy, s mint vagy/vagytok?

Kati!
Köszi, hogy leírtad, hogy szeretsz, én is szeretlek Téged és több mindenkit itt a blogolók közül.
Igen, Izit is megszerettem és nagyon hiányzik innen Ő is, meg az írásai is és nagyon fáj, hogy "így" ment el közülünk, hogy többen még csak meg sem értették (őt sem).
Azt viszont nagyon remélem, hogy a leckét igyekeztünk megtanulni és több ilyen elmenetelt már nem provokálunk (reménykedem, míg az ellenkezője ki nem derül)
A sebezhetőséget mint bevállalandót írtam én is, mert épp a bevállaláson keresztül válunk védetté (ez a bevállalás elején azonban még nem tudható).

Nem a saját szeretethiányom megélése íratta velem a blogot, hanem az a számomra szomorú tény, hogy még mindig nem vagyunk képesek egymás másságát szeretettel elfogadni és tolerálni.
Fejlődnöm viszont van még hova, mert én sem vagyok még képes mindenkit egyformán szeretni:)

Szeretlek Benneteket Kedveseim!