2009. március 18. szerda, 19:55 | Balage (útkereső)
Előzmény
Szia!
De igen, minden kezd eltűnni. Főleg akkor, ha lassú, mély levegőket veszek, és kis ideig benttartom. Ezzel a légzéstechnikával tükör nélkül is úgy el tudom szédíteni magam, hogy csak ülve szoktam megpróbálni. Néha olyan erős a hatás, hogy csak erős koncentrációval tudom magam egyensúlyban tartani.
Az ágyam mellett a fejemnél kb 1 m2-nyi tükörfelület van.
Egyszer reggel azt hittem, hogy felébredtem. Kikóvályogtam az előszobába. Minden olyan furcsa volt, mert nem láttam rendesen. Mintha sokáig a sötétben vagy, majd hirtelen egy fényes helyre mész, és csak hunyorogni tudsz. Belenéztem a tükörbe, és láttam magamat, de a szám természetellenesen le volt görbülve. Visszapillantottam az ágyam felé, és ekkor tényleg felébredtem. Az az éjszaka elég zaklatott volt, mintha álom és ébrenlét közé ragadva vergődtem volna. Mint valami lázálom.
Amikor felszínre hozok magamból néhány félelmet van, hogy úgy érzem, hogy egy furcsa energiamező helyezkedik el rajtam pl. a mellkasom bal oldalán. Alatta a bőröm viszket, és mintha tűvel szúrkálnák. Ez elmém nagyon tompa, álmos lesz. Eszembe jutott, hogy olyan, mintha egy entitás szívná az életerőm, persze ez lehet, hogy nem így van, de az egómnak ez az egyik mániája. Ilyenkor egyszerűen hanyatt fekszem, teljesen ellazítom magam, megszüntetem a koncentrálást, az akarást, teljesen ellazítom az elmémet, megszüntetem az egóm ellenállását és hagyom hogy az történjen aminek történnie kell. (Mintha felajánlanám magam az Univerzumnak.) Nem szabad félni. Szinte belelazulok abba a furcsa érzésbe és ez kellemes. Egyre mélyebbre és mélyebbre szeretnék sodródni benne. Csak ne aludjunk el. Az sem baj, de az a célom, hogy a határvonalra sodródjak, mert ott van a kitágult tudat. Ha minden jól megy, egyszer hirtelen (30-60 perc után) mintha "leszakadna" rólam a fáradtság és tejesen feltöltődve "visszatérek". Az a bizonyos pillanat nagy megkönnyebbüléssel jár. Néha ilyenkor én is sötét árnyakat láttam, amelyek mondtak valamit, de tapasztalatom szerint a tőlük való félelem felesleges és csak gátolja az ellazulást. Ezek a saját "démonjaim". Szeretnem kell őket szerintem.
Balage
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Szia!
De igen, minden kezd eltűnni. Főleg akkor, ha lassú, mély levegőket veszek, és kis ideig benttartom. Ezzel a légzéstechnikával tükör nélkül is úgy el tudom szédíteni magam, hogy csak ülve szoktam megpróbálni. Néha olyan erős a hatás, hogy csak erős koncentrációval tudom magam egyensúlyban tartani.
Az ágyam mellett a fejemnél kb 1 m2-nyi tükörfelület van.
Egyszer reggel azt hittem, hogy felébredtem. Kikóvályogtam az előszobába. Minden olyan furcsa volt, mert nem láttam rendesen. Mintha sokáig a sötétben vagy, majd hirtelen egy fényes helyre mész, és csak hunyorogni tudsz. Belenéztem a tükörbe, és láttam magamat, de a szám természetellenesen le volt görbülve. Visszapillantottam az ágyam felé, és ekkor tényleg felébredtem. Az az éjszaka elég zaklatott volt, mintha álom és ébrenlét közé ragadva vergődtem volna. Mint valami lázálom.
Amikor felszínre hozok magamból néhány félelmet van, hogy úgy érzem, hogy egy furcsa energiamező helyezkedik el rajtam pl. a mellkasom bal oldalán. Alatta a bőröm viszket, és mintha tűvel szúrkálnák. Ez elmém nagyon tompa, álmos lesz. Eszembe jutott, hogy olyan, mintha egy entitás szívná az életerőm, persze ez lehet, hogy nem így van, de az egómnak ez az egyik mániája. Ilyenkor egyszerűen hanyatt fekszem, teljesen ellazítom magam, megszüntetem a koncentrálást, az akarást, teljesen ellazítom az elmémet, megszüntetem az egóm ellenállását és hagyom hogy az történjen aminek történnie kell. (Mintha felajánlanám magam az Univerzumnak.) Nem szabad félni. Szinte belelazulok abba a furcsa érzésbe és ez kellemes. Egyre mélyebbre és mélyebbre szeretnék sodródni benne. Csak ne aludjunk el. Az sem baj, de az a célom, hogy a határvonalra sodródjak, mert ott van a kitágult tudat. Ha minden jól megy, egyszer hirtelen (30-60 perc után) mintha "leszakadna" rólam a fáradtság és tejesen feltöltődve "visszatérek". Az a bizonyos pillanat nagy megkönnyebbüléssel jár. Néha ilyenkor én is sötét árnyakat láttam, amelyek mondtak valamit, de tapasztalatom szerint a tőlük való félelem felesleges és csak gátolja az ellazulást. Ezek a saját "démonjaim". Szeretnem kell őket szerintem.
Balage